Smaragd-oldala

A levél mindig a fához tartozott. A fa ágán egy apró gallyon kezdett el létezni, mint rügy, aztán kihajtott, üde- zöld levél lett. Napjaik együtt teltek egy tavaszon és egy nyáron át.
Életük egymástól függött. A fa éltette a levelet, a levél pedig a fát, és így jó volt nekik.
Éltették egymást…
Aztán a fa virágba borult, beérett a termés, majd leszedték az érett gyümölcsöt. A levél és a fa még mindig együtt voltak.
Aztán eljött a szeptember. A levél sárgulni kezdett, néhol bordó színt öltött, így egészen különleges árnyalatot kapott. Csodálatos volt… Aztán lehullott. A fűre hullott a többi levél közé.
Jól érezte magát a földön heverve; de itt már nem tartozott olyan szorosan senkihez, mint ahogy a fához tartozott. A fa szenvedett, hiányzott neki a lehullott darab. A levél is sokat gondolt a fára, de mégis szeretett ott pihenni a földön… de ő is érzett valami fájdalmasat, amit a fa elveszítése okozott neki.
Aztán elsétált a fa mellett egy zöld harisnyás láb, majd földre nyúlt egy hófehér kéz és magával vitte a levelet. Betette egy könyvbe, s most ott pihen tovább. Ott is jó neki, szereti a könyvet, a finom lapokat, melyek gyengéden simulnak testéhez, de minduntalan csak a fára gondol, arra, hogy milyen volt vele, mit érzett, amikor egymást éltették, s együtt teltek napjaik egy tavaszon, és egy nyáron át.

Lassan lépkedtek az őszi avaron lábuk alatt a falevelek puha szőnyeget alkottak.A napsugarak áttörtek a fák közt és melegen simogatta a szerelmeseket.Mintha meg állt volna az idő,nem kellettek szavak...megszünt a külvilág nem volt ott csak ők ketten és a természet összes csodája.A lány szívta magába a napsugár utolsó erős sugarait,mintha erőt gyűjtene a hosszú fagyos  télre.El akart raktározni magában mindent,minden apró rezdülést minden apró örömöt amit ettől a naptól kapott!Nem kellettek szavakak,nem kellett semmi csak a fiú ölelése a szeme simogatása, a nád susogása.A kincse volt,dédelgette simogatta csiszolta mint egy smaragdott ,akarta a ragyogását.Megcsobban mögöttük a tó,egy riadt kis béka pislogott a nádas partján,az is szép volt ma minden szép volt...mert ma nem kellettek szavak...ma nem volt külvilág,csak ők ketten fényszerelemben.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat