Smaragd-oldala

Nekünk a sors azért engedte meg, hogy újra találkozhassunk, hogy rettentő erősen fogjuk egymás kezét, úgy menjünk az úton, ami még hátra van, s a két szemed világítson előre nekem, hogy én még egyszer el ne tévedhessek.

Az élet nem más, mint döntések sorozata. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Gyakran egyetlen apró, látszólag semmiségnek tűnő döntésnek van a legnagyobb hatása életünkre. Honnan tudhatnánk előre, mikor döntünk helyesen? Hogy jó szakmát, társat, barátot, életutat választottuk-e? Sehonnan. Az életben sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy pillanatra belenézhessünk egy másik életbe, hogy kiderüljön, milyen lenne a sorsunk, ha minden másként alakul. (...) Ha a bárban másik fiú lép oda hozzánk, ha másik állásajánlatot fogadunk el, ha... Rengeteg a ha. De érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, mi lett volna, ha? Szerintem nem. Valamiért azokat a döntéseket kellett meghoznunk, valamiért azt az állást és azt a fiút kellett választanunk. Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan megtörtént. Nem másként. Mégiscsak hiszek valamiben. A sorsban. És abban is, hogy a történetünk előre meg van írva......

„Minden igyekezet, amely arra irányul, hogy eltérjünk az előre meghatározott iránytól, oda vezet, hogy visszapattanunk a falakról, jelezve, hogy csak egyféleképpen haladhatunk tovább.” A sors nem támogatja, hogy túl messzire sodródjunk az előttünk álló lépések megtételétől. Bár ez úgy tűnhet, mintha meg lenne írva, hogy merre mehetünk tovább, de az ember szabad akaratáról nem feledkezhetünk meg. Nem mindegy ugyanis, hogyan élünk a lehetőségeinkkel és hogyan haladunk az úton: sebesvonatként robogunk, vagy nehézkes szekerünket toljuk egyik kátyútól a másikig. És az sem mindegy, hogy a jelen cselekedeteivel, milyen jövőbeli utat szabunk magunknak. Mert ez az, amit tehetünk, itt és most. Ahogy a mondás is tartja: „A Sorsod te magad vagy.”

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.

Márai Sándor: Füves könyv

Mindkettőnk vezércsillaga a szerencsétlen szerelem: de különböző utakra int. Nekem uralkodni és küzdeni kell; neked némán szenvedni és lemondani. Sorsunknak engedelmeskedni vagyunk teremtve. Kövesse kiki vezércsillagát!

Én lélegzem. S szerelmes ÖnMagamba vagyok.
Oly egyszerű minden, oly egyszerű a Lét, hogy már ettől
nehéz:) Tudod? Oly egyszerű a szeretet, csak hagyd, hogy
szeresse önmaga arcát benned a Végtelen....szerelem....
Kristálytiszta kiterjedésből tudatom csak A szeretet, ami
szabad. Igen, lehet ilyen szabad:)
A szabadság minden, s szabadnak, sugárzó tisztán a szerelem
hagy, ha igaz - hogy legyek önmagam szerint bármi, akár még
Te is lehetnék, ha akarnék....
Oly könnyű ez, érzed?
A szabadság a szeretet, s a szeretet nem a jó vagy a rossz,
nem is a büszke fény vagy a szégyenlős sötét, egyik sem - a
szeretet csak VAN, szabadnak hagy, hogy játszd, amit
választasz. A szabadság elviselhetetlen könnyűsége és súlya,
mert választásod következménye a Te életed. S bármit
választhatsz - nincs elvárás - a választásban viszont
egyedül vagy, azt Neked kell egyedül és Önmagadért, mert ez
a Te életed.
Oly egyszerű minden. Lélegzem.....és szeretlek, Kedvesem, ki
Én Vagyok. Csakazértis:)
Minek bármilyen spirituális filozófia, hogy mi isten s mi ez
az egész semmiség, hogy miért s hogyan, minek a kérdés, ha
úgyse értheted, élni viszont már élsz, itt vagy....
menekülés ideák mögé, hisz súlya van annak, hogy itt vagy
élettel....mert csak rajtad múlik, mit adsz Önmagadnak,
ennek az álomvarázs Valósnak:)
S igen, egyedül vagy, ha együttlétet választasz, akkor is,
mert egyedül Te hozod be a másikat - a lényeg, most vagy
itt, s Önmagadért /is/ vagy.
Milyen életet szeretnél Önmagad számára?
Választani kell. Tudod? Érzed?
S végső soron mindEgy, mit választasz, csak benne légy s
önmagadért tedd.
Testem A kristály, szemem fehér láng - igazán látlak, s
gyönyörű vagy, isteni vagy, akárcsak Én:) - a tükörből nem
néz rám senki, egyedül a vágy, a vágy teljes Önmagamra.
Csendes az ég és végtelen s mégis szelek járják s a madarak
szárnyán boldogság táncol. A láng örök. Végtelen tiszta
térben egyre terjed és ölel a sugárzó öröm: vagyok, én
vagyok, csak most. S bár nincs halál, mégis meghalok, minden
pillanattal új vagyok, ismeretlen, csak a szeretet örök.
Szabadnak hagy halni és feléledni a tágabb valóságra. S a
szerelem örök. Szerelem vagyok. Ölelés, végtelen....
Utazunk nemlétező utakon, álmodunk valós álmokat, érezzük
EgyMás szívét, s csak mosolygunk, fénylángúak. A tiszta
tudat általunk szeretheti Önmagát, minden rendben van, s én
készen állok egy új átváltozásra.
Hercegnők és hercegek, álruhás bolond istenek, éljük itt
istenségünk s emberségünk szabadságát, ízleljük halk
mosolyok és gyémántkönnyek varázsát, s még teljesebb a
szeretés , igazabb...mert a könnyben is megláthatod önmagad
s megáldhatod.
A szerelem vagyok. S igen, oly kedves bolond vagyok, hogy
szinte már a legbölcsebb bolond:)
S vagyok pillangó, mi örömmel él s ünnepel szirmocskák
illatán, s vagyok a sasmadár, az erős, ki egymaga táncol az
egeken szabadon, s vagyok lágy hattyú csendes tavakon, ki
énekel neked s a virág ártatlan szépsége, szellő játékos
könnyűsége, s óceán, eget ringató Végtelen s a simítás, egy
tekintet, egy érintés, mi elköszön, minden én vagyok....s a
szerelem tisztasága én szívem.
Belélegzem önmagamba önmagam, s furcsa, hogy csak én vagyok,
a körök bezárulnak majd felnyílnak, s minden kör egye tágabb
- kinőve a múlt minden gyönyöre, elhagyom, én, ki átutazom s
csak vanságom vagyok.
Az élet változik, a tiszta tudat csak van. Mindkettő én
vagyok, az örök és a változó is. Nincs semmim, csak tudatom
terén én szép életem, s szeretnem kell őt, hiszen
elvállaltam. Felelős vagyok önmagamért.
S mikor valóban szívvel lélegzem be kozmikus Önmagam, érzem,
szeretve vagyok az Egy minden tükre által s nem vagyok egyedül.
Nem vagyok egyedül, hiszen szeretek, befogadok, hiszen
szeretlek és befogadlak Téged.
Az ég végtelenjén - kitágulva, kiterjedve - elsodródik
mellőlem minden FÉLelem, s megfelelni vágyás. Nem felezem
meg magam. Nincs szükségem arra, hogy feltételek szerint
legyek s így szeressenek, nem kell Tőled semmi, a lényeg,
hogy én szabad vagyok és szeretlek. Teljesen. Istennel.
S mindig új ösvényeket nyitok a szivárványok titkai előtt, s
szárnyalok....új élettel, új szívvel, szabadon.
SZABADON............................................
Kozmikus vándor és kozmikus csend a pillanat ölelésén.
Lélegzem......

forrás :internet

„Jó vagy és szelíd. Szeretni akarsz, és halált osztogatsz. Nem érzed a gyűlöletet, aminek eszközéül jöttél erre a földre. Terméketlen maradsz, mint a tűzliliom, aminek illata megöli a legyeket. Ha életet hoznál mégis a világra, magad ölnéd meg azt is, és nem tehetnél róla. Borzalmas írás van a tenyereden, leány…és az írások ellen nem tehetünk semmit. Te vagy a bosszú angyala, akinek boszorkány a neve… szép és borzalmas a sorsod, félelmetes és gyönyörűséges… kívánságod parancs a poklok hatalmasai előtt, vágyad beteljesül, mielőtt kimondanád… gyűlöleted vért és tüzet teremt, s csókod nyomán kinyílik a halál… megcsúfolt szüzek bosszúját hordozza a véred… megcsalt leányok átkát váltod valóra…eredj…megérzed a szemek mögött a gondolatot, és meghallod a szavakat, amiket nem mondanak el. Meglátod, ami láthatatlan, meghallod, ami hang nélkül való, s megérzed aminek illata sincs, mert még meg sem született az időben.”

/Waas Albert: A Funtineli boszorkány részlet a könyvből/

Cipelem a sorsom...

"Úgy múlik el minden ami fáj,

Hogyha úgy tartja kedve néha haza jár,
Nem szól hozzád csak leül egyedül,
Hogy érezd hogy élsz ott legbelül!

Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!


Oly sok a szó ami betakar,
Folyton beszél de semmit nem akar,
A pillanat ami sokat ér némán múlik el,
Egy ölelés épp elég ha búcsúzni kell!

Amikor majd eljönnek a régen várt csodák,
Ne felejts el akkor majd kérlek gondolni rám,
Lesz hogy csak ringat lágyan és lesz hogy elsodor,
De a szerelem az egyetlen lélekdonor!

Tudom mindenért harcolnunk kell,
Egy őrült mondat miatt nem múlhat el,
Az idő telhetetlen van hogy mindent elrabol,
De valakinek te vagy a lélekdonor!

Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!

Lélekdonor!

A szerelem az egyetlen lélekdonor!

Lélekdonor!"

(Caramell)

„Olyan mindegy, melyik kapun suhanunk át a végtelenbe.”

Áprily Lajos

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat