Smaragd-oldala

-12 éves lehettem,mikor fürdőszobánk lett,nagy öröm volt!Már nem lavorban meg kiskádban zajlottak a fürdések,melegvízünk az sajnos még nem volt,bojlerre abban az évben nem futotta.Gázon nagyfazékban forraltuk a vizet fürdéshez mosáshoz.Anya mindig pénteken mosott,akkor is... azon a napon...válogatta  a szenyesruhát a fürdőszobában a tárcsás mosógép elvolt készítve már csak arra várt,hogy a víz felforrjon.Anya megkért vigyem be a gázról a forró vizet és öntsem a mosógépbe,megkaptam a nagyfazék fülét és már rohantam is vele, annyira sütötte a tenyerem,égette a fájdalom az utolsó pillanatban rátettem a mosógép szélére a fazekat és elrántottam a kezem,a másikkal viszont nem tudtam megtartani kifordult a csuklóm és a fazék tartalma anya lábán landolt.Rettenetesen megijedtem abban a pillanatban, anya nem szólt semmit csak megkapaszkodott a kád szélében,hogy össze ne essen a fájdalomtól....rémesen éreztem magam.Anyu ne haragudj ne haragudj nem akartam ismételgettem percenként...nincs semmi baj kicsim,előfordul az ilyesmi válaszolta és az arcán egymás után gördültek le a könnyei.Soha nem fogom elfelejteni!Az nap éjjel nem aludtam.Másnap hajnalban kelt indult dolgozni, korán járt mert abban az időben ha valaki disznót szállított ő volt a mázsaházban.Nem akart minket felébreszteni este kikészítette a ruháját és sötétben csendben öltözött,farmert nadrág volt az nap rajta.Reggel mikor haza ért 9 óra fele már elvolt torzulva az arca a fájdalomtól,nagyon fájt a lába,ahogy tolta lefele a nadrágot,hogy minél hamarabb megszabaduljon tőle úgy tolta vele együtt a bőrt is a lábáról,borzalmas látvány volt azt hittem elájulok,annyira szenvedtem,hogy szinte éreztem azt a fájdalmat amit ő átélt csak én a lelkemben.Sírtam...Hosszú fájdalmas volt a gyógyulása,minden nap többször kezelték kötözték,egyetlen egyszer sem tudtam végignézni,hívott gyere nézd meg már milyen szép már mennyit gyógyult,képtelen voltam rá, annyira csavarta és szorította szivem,hogy ezt én okoztam. Ekkor találkoztam először a lelkiismeret furdalással,nem szeretem ezt az érzést...kegyetlenül tud szorítani...

 Egy utcában laktunk apa két testvérével,ebből következik,hogy 11 gyerek nőtt fel egymás közelében.Nagyon jókat tudtunk játszani,rugtuk a port mert akkor még por is volt nem voltak köves utak,érdekes nem emlékszem rá,hogy abban az időben valakinek is por allergiája lett volna,sőt semmi féle allergia nem rémlik:)Jó volt mikor a langyos meleg esőt összegyűjtötték az árkok és mi felhajtott nadrággal tapicskoltunk benne,jó volt mikor az út szélén sorba megmásztunk minden nyárfát,mikor a határban aratás volt mi már ott sündörögtünk,hogy szalma bálából bunkert tudjunk építeni.Játszottunk bújócskát, fogócskát,kidobóst,bigéztünk és hukkáztunk.Nem volt legónk nem volt barbie babánk,se internet se semmi és mégis boldogok voltunk.A napraforgót a tányérjából ettük,nem kellett azt nekünk megpirítani , kerestük az árokszélén a papsajtot nagyon finom csemege volt.annál finomabb már csak a vizescukros kenyér lehetett,uncsitesómék előtt az utcán egy hatalmas malomkerék feküdt,azt ültük körbe ahányan voltunk és majszoltuk a kenyerünket.Azóta sem láttam malomkereket.Emlékszem mikor befodult egy autó az utcában mindent félre téve dermedten  figyeltünk-vajon kihez mehet?Akkor az egész utcában talán 2 embernek volt autója.Mobil telefon sem volt abban az időben sőt vezetékes sem,anyám csak ki állt a kiskapuba és integetett mikor kell haza menjek a játékból,annyi gyerek volt az utcán valaki mindig észre vette kinek integet az anyja,mert azért figyeltünk ,mindenki mindenkire.

Unokabáttyám az első keresetéből vett magának egy szalagos magnót,akkora volt mint egy asztallap,ez újdonság volt számomra olyan újdonság ,hogy én is vágytam rá.Következő évben vett egy mk27-es magnót mert azt ugye lehetett hozni vinni, sosem felejtem el azokat a narancssárga gombokat ami azon volt,az első kazettájára is emlékszem Zárai-Vámosi ,szerettem hallgatni.

Következő karácsonykor boldogan bontogattam az ajándékom,elképzelni sem tudtam mit kaphatok,nagyobb volt mint egy könyv...álmaim magnetofonja volt a csomagban mk29-es.mennyire örültem!Itt kezdődött a zene szeretetem,első kazettáim Piramis,Hobó,P.mobil,omega...akkor nem volt nagy másolás divatban,emlékszem a rádióban ment a kettőtöl ötig kívánságműsor onnan vettem fel a számokat olyankor néma csenben kellett lenni mert minden külső zaj bele hallatszott a felvételbe ,átjátszó zsinorom nekem nem volt..Teljesen magamon kívül voltam mikor már majdnem vége volt a számnak és az öcsém berobogva bevágta az ajtót és kiabált.Azt hittem szét szedem abban a pillanatban.

Iskolás éveimben is jól éreztem magam,imádtam iskolába járni…tanulni azt nem ,de iskolából egy napot se hagytam volna ki .Voltam kisdobos, és voltam úttörő szerettem ezt a közösséget,szerettem az összetartozást,hogy mindenki megmozdul egy jó ügyért,gyűjtöttük a szemetet,festettük a játszóteret,csináltunk jégpályát,még osztály zenekarunk is volt,megtanultunk köcsögdudát készíteni, és citerázni,és akkor még teadélutánokat rendeztünk.

Később lett egy kis baráti körünk hárman csajok és tíz fiú alkotta a haveri bandát.Rengeteget idétlenkedtünk.14 éves voltam mikor kimentünk a mi kis csapatunkkal a parkba vettünk egy doboz cigit és egy üveg alma bort,cigiztünk ittunk nem sok volt a fejkvóta de pont elég ahhoz ,hogy rosszul érezzem magam.Emlékszer 2,50ft-volt a bor a cigi meg 1ft ötven fillér és Porti volt a fantázia neve.Borzalmas volt a bor íze,meghatározta a további életem bor ivási szokását mert azóta nem iszom bort,lehet az akár hány puttonyos tokai aszú az én izlelő bimbóm nem veszi be a bor ízének szeretetét.Tehát én bor mámorban azóta sem úsztam,és azt hiszem nem is fogok.A cigi kérdéshez már máshogy viszonyulok...A nagyszüleim kredencében mindig volt egy kis császárkörte,nagyapám nagyon szerette,én néha ha nem vette senki észre belopóztam és megnyaltam az üveget...na az finom volt:)

Apai nagyapám 1914-ben született nagyon vicces ember volt,olyan jó kedve volt mindig végig fütyülte az utcát a biciklijén,sokat mesélt nekünk a háborúról mikor még hadifogoly volt,elmesélte mennyi csalánlevest csalánfőzeléket evett,ámulattal hallgattuk.Tele volt szeretettel,szerettem ha a bütykös keze végig szántotta a hajamat.Mi együtt laktunk a nagyszüleimmel,jó volt.

Egy reggel apám felkelt indult dolgozni,anyának elmondta mennyire rossz álma volt egész éjjel koporsót cipelt.

Nagyapám 1980.szeptember 30.-án reggel hétkor elment gázpalackot cserélni,soha többet nem jött haza.Elütötték.A helyszínen meghalt.12 éves voltam,nem voltam iskolában mert beteg lettem, hat lóval nem tudtak volna otthon tartani ,mentem biciklivel a piactér elé mert ott történt a baleset.Le volt zárva az út,apa már ott volt szóltak neki a munkahelyére,engem először nem ismert meg,nem figyelte ő a bámészkodókat.Álltam a korlát mellet és bámultam a fekete fóliát ami nagyapámat takarta,addig nem ismertem azt az érzést milyen elveszíteni valakit akit szeretsz.Nem értettem miért?Nem értettem...Apa rámnézett oda jött megsimogatta az arcom és annyit mondott fájdalmasan:menj haza!És én szót fogadva könnyeimtől nem látva nehéz szívvel tekertem haza felé a biciklim.Délutánra már ott volt nálunk az egész rokonság a szomszéd faluból is,falun gyorsan terjed a hír mint a futótűz.Az öcsém 7 éves volt ,jött haza az iskolából,kiabálta messziről anyu képzeld mondták az iskolában,hogy elütöttek egy bácsit a piacnál!Anyu könnyes szemmel mondta meg neki,hogy az a bácsi a mi nagyapánk volt.Egymásba kapaszkodva összeborulva sírtunk.Az nap éjjel együtt aludtunk ami már rég nem volt jellemző,összebújva sírtuk álomba magunkat.Apa megálmodta,csak nem tudta az édesapját rejti az a koporsó amit ő egész éjjel a hátán cipelt.

Megváltozott minden nagyanyám egyedül maradt,szeretett minket de nagyon megkeseredett nagyapám halála után,nem láttam örömet az arcán soha ,négy évvel élte túl aztán ő is utánna ment.

Nyolcadikban a főzés rejtelmei tanultuk gyakorlati órán,egyik alkalommal kávékrémet készítettünk aminek hab volt a tetején,nagyon finom volt!Haza vittem a receptjét,gondoltam meglepem a szüleimet és elkészítem otthon is!Meg is csináltam úgy ahogy elő volt írva,csak azt nem kalkuláltam bele,hogy ugyan úgy 25 emberre készítettem mint az iskolában.A fél utca kávékrémet evett aznap:)Az átmeneti pánik rohamomat felváltotta a siker élmény mert mindenkinek ízlett.:)

14 éves lettem,középiskolás új környezet új barátok de én a régi maradtam,a haveri kör még mindig megvolt nem szakadtunk el egymástól,ruhatáramat kimerítette a szűk kopott farmer a kockás ing ,a lember dzseki és az elmaradhatatlan szimat batyu,a lábamon alföldi papucs vagy saru.Szegény nagyanyám kétségbe esve rohant a szüleimhez,hogy ennek a lánynak nincs normális ruhája:)nem volt nehéz engem öltöztetni,szegény anya mindig lekönyörögte rólam a farmert mosásra,én meg ellen álltam úgy volt jó ha minél kopottabb és koszosabb volt.Nagyanyám nagyon aggódott "csöves "mivoltom miatt:)Ha új farmer nadrágot kaptam képes voltam órákig dörzsölgetni egy tégla darabbal,a megfelelő kopottság eléréséig.A dzsekimen jelvények tömkelege amik jelezték a rock iránti imádatomat,volt ricse kendőm és bőrszíj a nyakamban és a csuklómon.Koncertekre jártunk,buliztunk de nem voltunk rosszabbak mint azok akik körömcipőt és répa nadrágot hordtak,jól megfértünk egymás mellett a nézetbeni külömbségeinkkel.Fiatalok voltunk és boldogok, akik szerették az életet a családjukat ,a zenét..Dehogy voltunk mi csövesek csak olyan jó volt egy kicsit kilógni a sorból és megmutatni ki is vagy valójában.A szűk farmerek és bőr kiegészítők mögött érző szerető arcok és szívek rejtőzködtek.Mindenki kereste önmagát!

Ebben az időszakban már nem annyira szerettem az iskolát,próbáltam lógni ahol tudtam mindig úgy hogy azért ne derüljön ki.Volt olyan,hogy moziba mentem suli helyett,akkor még volt délelőtti adás ami 10-kor kezdődött.Olyan is volt,hogy nagyon beteg akartam lenni csak,hogy ne kelljen mennem!Ittam sós kávét hátha belázasodom,más így csinálta gondoltam kipróbálom,frackarika bajom nem lett,de nem adtam fel!Éjjel kiosontam az udvarra pizsamában,tél volt lerugtam a papucsom és rá álltam a jégre,gondoltam ez csak beválik jól megfázom.Szét fagytam már nem is fázott a lábom már inkább égett,reggel ismét úgy ébredtem,hogy semmi bajom nem volt:)Nem jöttek be a kísérleteim így letettem róluk.

1984 évében egyik nap a reggeli busszal indultam suliba,anya meg dolgozni együtt utaztunk.Tél volt,förtelmes idő a szél hordta a havat szinte csípett a hideg.Kb 10-15 kilómétert tettünk meg mikor a busz elakadt.Vártuk majd csak kimentenek minket,de nem jött a segítség,hallgattuk a rádiót bemondták mindenhol mentik az embereket ,megye szerte hóvihar alakult ki.Minden utas összedobta amije volt,volt aki a szendvicsét,volt aki a cigijét, teáját... vártunk...egy idő után rájöttünk nem lesz segítség úgy döntött a többség elindulunk haza gyalog.Az egész busz mint egy karaván a nagy semmiben elindult.Sosem láttam akkora pánikot emberek arcán mint akkor,mentünk meneteltünk buckákon dombokon át estünk buktunk küzdöttünk.Volt velünk egy idős néni nem bírta a tempót ,könyörgött hagyjuk ott,menjünk haladjunk ő már nem bírja.Nem hagytuk emeltük vonszoltuk de mentünk,egy idő után már nem fáztunk...élni akartunk.Rettenetes volt a félelem mindenkiben és ez kiült az arcokra.Olyan sokat estem hanyatt,hogy már fájt a hátam.Mikor beértünk az első faluban már több volt a remény,az első kocsmában teával szendviccsel vártak minket.Hihetetlen összetartás volt akkor abban a busznyi emberben.Megpihentünk és mentünk tovább.Mikor a falunkba értünk anya bement a boltba vett 3 kg lisztet és élesztőt,hogy legyen mit együnk mivel a kenyeres kocsik sem jutottak el sehová,és nem lehetett tudni meddig tart hány napig ez az állapot.Apa izgalommal várt minket,levetköztetett a kabátom a nadrágom megállt annyira rám volt fagyva.Engedett hideg vizet a kádba és abban fürödtem fokozatosan adagolva a melegvizet,nehogy bele üssön a hideg a testembe.A combjaim fagyási sérülést szenvedtek,a mai napig nem bírják a hideget  rögtön vörösek és viszket olyan őrült módon,hogy szét tudnám kaparni.Azt hittem sosem melegszem fel.Nagyon sok ember megfagyott azon a napon,de mi túl éltük.Isten vigyázott ránk.

Szeretem a telet,lehet azért mert téli gyerek vagyok legtávolabbi évszak számomra a nyár ellentétben a nagyobbik lányommal ő alig várja ,hogy a nap süssön és kánikula legyen.

Tél volt,imádtam,gyönyörködtem benne mikor nagypelyhekben hullt a hó,vagy amikor zúzmarásak voltak a fák és megcsillogtatta őket a nap fénye.Semmi sem tud olyan finom puha lenni mint a frissen esett hó,szeretem ha ropog a lábam alatt és szeretem mikor pirosra csípi a hideg az arcom,olyankor kétszeresen érzem azt ,hogy élek!Gyönyörű a téli táj,olyan nyugodt.

Ki-be járkáltunk az öcsémmel,játszottunk a hóban hógolyóztunk szánkóztunk ,hóembert építettünk csurom viz volt sokszor  a ruhánk kesztyűnk.Természetesen fáztunk  rendesen,ezért volt a ki -be szaladgálás!Mentünk melegedni,olyankor anya levetköztetett minket átöltöztetett meg ne fázzunk,ittunk egy kis teát és már kéredzkedtünk is ki újra.A harmadik melegedésünk során anya közölte velünk kimehetünk még ,de ha újra bemegyünk mára be van fejezve a kinti játék.Gondolom már elunta,és nem nézte jó szemmel a körülöttünk való ugrálást meg azt sem,hogy a latyakot behordtuk,a melegben leolvadt rólunk a hó:)

Délután apa jött haza a munkából,és mit lát?Ültünk a szánkón az öccsémmel és majd megfagytunk úgy reszkettünk.Hát ti mit csináltok?Kérdezte.Melegszünk válaszoltam neki.Mit?Mondoooom melegszünk.És miért nem mentek be?Mert anya nem enged ki ma már minket.Olyan jót nevetett rajtunk anyával együtt,hogy a könnyük is kicsordult.Egyáltalán nem értettem mi ebben a mulatságos:)Sértődötten vonultam be.

Divatba jött  a sasson frizura!Nagyanyáméknál voltunk karácsonykor,össze gyűlt a család apraja- nagyja.Ha mindenki ott volt 19-en ültük körbe az asztalt.Ilyenkor a nagyi már napokkal előtte elkezdte a sütést-főzést.Olyan mennyiségű ételt és süteményt gyártott mindenből,hogy 19 ember jól lakjon legalább háromszor, és a négy család nagyszatyrokkal felpakolva tudjon haza menni.Mindenkinek volt ajándék a fa alatt minden évben.Egy ilyen karácsonykor robbant be nagynéném az ajtón a sasson frizurájával.Elvoltam ájulva! Annyira jól állt neki és nekem annyira tetszett,rögtön bele szerettem. Akartam én is magamnak.Rögtön vállalkozott is rá majd ő megnyír engem ,megcsinálja a frizurát,nem olyan bonyolult. Anyától engedélyt kértünk rá...anya megengedte.Nagyon szép hosszú hajam volt a hátam közepéig ért,és ez a gyönyörű hajkorona a divat áldozata lett.Olyan mértékben áldozat ,hogy mikor belenéztem a tükörbe sírva fakadtam...nem lehetett megvígasztalni.Apa mikor meglátott könnyes lett a szeme,de rögtön elborította a harag az arcát,jól leszidta az illetékesek akik ezt tették velem.Ez számomra nem nyújtott vígaszt,szörnyen néztem ki.Nekem nem úgy állt ez a sasson frizura ahogy kellett volna sőt sasson se volt, mert a nagynéném nem volt profi de bízott magában ,hogy megtudja csinálni.Nem tudta... Nagyon megbántam...sirattam ,gyászoltam a hajam,olyan mély lelkiismeret furdalást okoztam ezzel neki,hogy ajándékba nekem adta az új sapkáját,legyen miben haza mennem:)Azon a télen mindig sapka volt a fejemen nem kellett könyörögni,hogy sapkát húzzak mert hideg van.Nem felejtem el sosem a vígasz sapkám, hófehér volt sötét kék csíkokkal az alján...sokáig hordtam.Ma már jókat kuncogunk a történeten,de akkor én nagyon nyomorultnak éreztem magam.

Tizenhárom éves voltam és nagyszülői ráhatásra eldöntötték a szüleim,hogy református lévén ideje konfirmálnom.Azt a nyarat végig a nagyszüleimmnél töltöttem ,és hetente többször a református templom vendége voltam.Meglepődtem magam is mennyire érdekel engem ez a téma ami egyre közelebb hozza számomra Jézust.Nagyon élveztem ezeket a találkozásokat Zimányi tiszteletes úrral.Gyönyörű bibliát kaptam ajándékba.Mindennap forgattam olvastam,megtanultam a tízparancsolatot az Apostolli hitvallást/Hiszek egy Istenben.../nagyon szép énekeket tanultam ami gitárkísérettel még gyönyörűbben szólt.

Egy szép vasárnapi napon a Kunágotai református templomban ünnepélyes keretek közt konfirmáltam A konfirmáció megerősítést jelent. Az ember ünnepélyesen megvallja hitét Isten és a gyülekezet színe előtt, amiben ezáltal is megerősödik. Egyben ezzel lesz egy gyülekezet felnőtt tagjává.Nagy örömmel töltötte el a szívemet egy érzés, Isten a közelemben volt.

Nem ért véget számomra Isten szeretete,a mag el volt vetve, gondozni ápolni kellett ...jártam csendeshetekre ,táborokba ahol nagyon sok fiatallal ismerkedtem meg ,lettek új barátnőim barátaim,nagyon szerettem Katinka nénit aki vezette ezeket a heteket. Hittek Jézusban,hittek magukban hittek bennem.És én is Hittem. A Hit Isten ajándéka.Boldog voltam ,olyan béke volt a lelkemben,mint még soha.öt évig visszatérő vendég voltam Biatorbágyon ezeken az összejöveteleken,utánna vége szakadt nem emlékszem már mi volt az oka.De a Hitem azóta megingathatatlan,nem járok templomba de érzem Isten itt van bennem és csendben munkálkodik a szívemben.Hálás vagyok érte!

Megtanultam!

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.(Szepes Mária)

Elkezdtem discóba járni,50 ft volt a belépő, hétkor kezdődött és 11-ig tartott,nekem viszont pontban 10-re haza kellett érnem nem maradhattam a végéig.Szerettem táncolni szerettem a barátaim társaságát,állandóan coca-colát ittunk,azóta sem tudom eldönteni,hogy már akkor sem szerettem és azért ittam mert mindenki azt ivott,vagy a későbbiekben ment el tőle a kedvem.Pontosan időben kellett haza járnom ahány percet késtem annyi hétvégén nem mehettem sehová.Vészesen ügyeltem arra,hogy ne késsek volt olyan mikor megkértem valakit,hogy vigyen haza biciklivel és tekerjen ám mint az őrült mert szankciók lesznek és akkor nem jöhetek.Mindig volt rá önként jelentkező:)Egy idő után elkezdtem könyörögni a szüleimnek,hogy szeretnék végig maradni 11 óráig mert egy discónak mégiscsak a vége a legjobb .Nagy nehezen beadták a derekukat és engedélyt kaptam,majd elrepültem a boldogságtól.Diadal ittasan mentem azon a pénteken fel...végre én is maradhatok végig,nagyon jó érzés volt.Elkezdődött a disco,mindig ugyan azzal a számmal kezdődött Jean Michel Jarre :Mágneses mező.Imádtam ezt a számot,most hogy eszembe jutott meghallgattam az előbb, rátaláltam a you tuben.

A kezdőszám végén boldogan kiáltotta be a tömegbe a discósunk:mától meghosszabbítottuk a nyitvatartást és a discó ezentúl éjfééééééééééélig tart!!!Mindenki éljenzett csak én nem,megsemmisülten álltam és néztem ki a fejemből arra gondolva,hogy ilyen nincs ez nem létezik!Így ismét nem maradtam a végéig a bulinak...

Eltelt egy pár hónap mire ki rimánkodtam magamnak egy újabb órát:)

Randevúzgattam, csókoloztam a kapualjban, a buszmegállóban a padon és ahol csak tehettük.Akkori szerelmeim nevére sem emlékszem már illetve van akire nem van akire igen.Egyszer délutános voltam gyakorlaton,megbeszéltük az aktuális barátommal akit már ismertem 2 kemény hete,hogy a discónál leszállok a buszról ami 23 órára van ott és ő vár.Szakadt az eső,és én leszálltam a buszról...senki nem várt.Szakadó esőben kilómétereket gyalogoltam haza.Mindenem vizes volt annyira fáztam,hogy képtelen voltam felmelegedni.A szüleim nem voltak otthon csak az öcsém .Ilyenkor kihasználtuk mindig az alkalmat, ha elutaztak a nagyiékhoz, olyankor bitoroltuk az ágyukat az mégiscsak egy kánaán volt a mi gyerek heverőnkhöz képest.Na szóval ilyenkor együtt aludtunk, a "nagyágyban",belefúrtuk a fejünket szüleink párnájába, az öcsémmé volt az anyuszagú párna az enyém meg az apu szagú,azt az illatot most is érzem csak be kell csukjam a szemem .Éjjel az öcsém ébreszett,oda súgta te beteg vagy hozzád bújtam és forró vagy.És tényleg az voltam magasban a lázam,és nem éreztem jól magam nagyon nem,gondolom az eső miatt jól megfáztam.Az öcsém felkelt csinált nekem forró citromos teát és virrasztott, és öt percenként kérdezte :jobban vagy már?Menjek orvosért?Másnap anyáék megkérdezték tőle mit csinált volna ha nagyon rosszul vagyok,azt válaszolta elment volna szólni az orvosnak.Büszkék voltunk rá!Mert azt tudni kell ám ,hogy az én öcsém alapjáraton egy nagyon beszari kisgyerek volt.Azt nem lehetett még arra sem rávenni,hogy rosszalkodjon,hát arra meg hogy a sötétben egyedül közlekedjen pláne nem.De akkor éjjel értem megtette volna,hogy legyőzze a félelmét!

1985-ben nőiruhakészítésből sikeres szakmunkás vizsgát tettem,olyan jó eredménnyel zártam,hogy magam is elcsodálkoztam.Önbizalmam a csillagokat verte,rögtön be is íratkoztam levelező tagozatra.A cél az érettségi megszerzése kétműszakos munka mellett.Akkor abban az időben amint kiléptünk az iskola kapun már a munkaszerződés a kezünkben volt,a Fékon ruhagyár dolgozója lettem órabérem 16,50 ft volt:)Imádtam!Kereső nő!!!:)Fantasztikus volt az első keresetemből vettem magamnak új ruhát...pörgőset:))Csak úgy libbent a szoknya:)

Nem volt könnyű dolgozni,suliba járni,no meg szórakozni,de fiatal voltam tele energiával,egy hegyet is megtudtam mozgatni.Most is képes vagyok rá csak egy picikét lassult a tempóm.Szerettem a ruhagyárat,külön hangulata volt,az idősebb korosztály befogadott és segített minket kezdőket,és jókedv volt fergeteges jóóóókedv:)

Anya beteg lett,annyira beteg,hogy nem tudott kikelni az ágyból hetekig.Ápolásra szorult,apával ketten vállaltuk a feladatot nem volt könnyű.Dolgoztam,főztem,mostam,takarítottam suliba jártam nem volt idő szórakozni hetek óta.Fáradt voltam.Péntek volt tudtam ha időben neki fogok a házimunkának akkor van reményem arra,hogy el menjek szórakozni.Siettem kapkodtam,rohantam anya körül rendbe tettem mindent,fel volt takarítva és én egyre türelmetlenebb voltam mikor leszek már kész végre.Bementem a szobába a tálcáért amin bevittem a  vacsoráját,éppen kirobogtam vele mikor kiabált menjek be.Berohantam ,kért egy pohár vizet olyan indulat tört ki belőlem mint még soha .Rákiabáltam,hogy ezt az elöbb nem tudtad mondani!!!Nem szólt semmit csak rámnézett és gurultak végig az arcán a könnyei.Annyira megbántottam.Szaladtam én átölelni,bocsánatot kérni,rázta a zokogás akkor már engem is, a lelkem nagyon fájt.Önző voltam és türelmetlen,a szórakozás töltötte ki a gondolatom és fáradt voltam és sok volt ,ezzel nyugtatgattam magam.De a lelkem nem nyugodott meg...azóta sem olyan mélyen szégyenlem magam az akkori  türelmetlenségem miatt.Fáj még mindig,az anyám segítségre szorult és én meg ....A türelmetlenségem azóta megszünt,és azóta már én is átéltem a kiszolgáltatottság érzését azt amikor segítségre szorulok,nem kívánom senkinek.Bocsánatot kérek újra és újra és nem tudom magamnak megbocsájtani.

Ruhagyári pályafutásomnak két évet adtam az életemből,nyomtam a gépet a szalag mellett volt,hogy napi 12 órában pláne ha kamion láz volt.Gondoltam itt az idő a munkahely váltáshoz. A baromfifeldolgozóban 22 ft-os óra bérrel vettek fel a libás csomagoló üzembe.Hideg volt,büdös volt,de meglehetett szokni.Nagyon jó kis csapatba kerültem tele volt a műszak fiatalokkal akikkel munkaidőn túl jó kis bulikon vettem részt.Itt ismerkedtem meg a férjemmel.Olyan szinten éreztem utálatot iránta,hogy ha a gyár udvaron szembe jött  képes voltam át menni a túl oldalra.Nem csíptük egymást sokáig.Egy palacsinta sütő versenyen nem volt ki a csapat létszámunk,bárkit kértem meg senki nem akart csatlakozni hozzánk.Szaladtam ide szaladtam oda senki,akkor ütköztem bele újra.Gondoltam lesz ami lesz,megkértem nem állna-e be a csapatba.Nem kell palacsintát sütnöd sőt semmit sem kell csinálj csak állj ott,hogy lássák meg van a csapat mondtam neki.gúnyosan megkérdezte egyáltalán tudsz te palacsintát sütni?Szikrázott a szemem azt hittem fejbe vágom a palacsintasütővel.Tudtam palacsintát sütni annak ellenére,hogy nem mi nyertünk.

Volt egy vállalati buli a libás vacsora ,ezen a bulin találkoztunk újra.Felkért táncolni nemet mondtam, harmadjára aztán mégis elmentem.Decemberben megkérte a kezem,hát nem volt lassú tempó éppen csak egy hónap telt el,hogy járogatni kezdtünk.Március 6.-án már az eljegyzésünket ültük.Apám ki volt akadva totálisan ,megpróbált rám hatni,beszélni a fejemmel de nem járt sikerrel.Érdekes így vissza gondolva,minket sosem bántottak a szüleink,nem volt tettlegesség a nevelésünkben.Viszont ha valami galibát okoztam rosszaságon kaptak akkor apu mindig leült velem beszélgetni,szépen csendben higgadtan olyan fejmosást kaptam,hogy belesajdult a lelkem.Néha úgy felcseréltem volna ezeket a beszélgetéseket két nagy pofonnal,azon könnyebben túl tettem volna magam.Na szóval a férjhez menetelem apa révén falakba ütközött,ó mennyire féltett!Nagyanyám el jött a lelkére beszélni,fiam akkor kell adni a jányt ha kérik!!!És adta nehéz szívvel de beadta a derekát ,megvolt az atyai áldás,de tudtam a lelke zokog értem.Október 22.én volt a nagy nap,a lakodalmunk.Nagyon szép menyasszony voltam és nagyon boldog,szép volt az esküvőnk és hangulatos a mulattság,fantasztikus 6 lovas hintó volt a menyasszonyi tortám égetett cukorból,és jó pénzért jól megforgattak menyasszonyi tánckor.23.-án reggel már feleségként ébredtem.

Következő év julius elején megszületett az első kislányom,a világ legszebb kisbabája!!Anya lettem !Megéltem életem legboldogabb napját!Gyönyörű hófehér bőre hatalmas fekete haja kék szeme volt.Nem lehet leírni azt az érzést,én legalábbis nem tudom...

Öt nap múlva mehettünk haza a kórházból,nagy segítség volt ,hogy a szüleimnél laktunk.Annál is inkább mivel a szülés hatására nem voltam igazán toppon,annyira nem hogy saját magam sem tudtam ellátni ,rettenetes gyulladáson mentem keresztül kísérettel jártam még wc-re is.Anyu mindent elrendezett a baba körül,én csak a szoptatásban vettem részt.Imádtam a kislányomat dühített a tehetetlenségem,de hála nem tartott sokáig egy hónap múlva már én csináltam mindent,rendbe jöttem.Emlékszem az első fürdetésemre,a kicsilány imádott pancsolni,igen ám de mikor én a kezembe vettem egy hónap után, már megszokta anya mozdulatait,az én bizonytalan mozdulataimtól kétségbe esetten üvöltöt,amitől én is bepánikoltam és rögtön is adtam volna át a mamának.De anya nem engedte azt mondta nem kicsim mától te fürdetsz majd megszokja holnap már nem fog sírni,beszélj hozzá énekelj neki,és tényleg másnap már semmi probléma nem volt a fürdetés terén.Minden nap tanultam az anyaságot!És szépen össze szoktunk a kicsilánnyal:)Szerettem ha a mellkasomon elaludt,órákig tudtam úgy ülni és gyönyörködni benne.Rengeteg tejem volt,három óránként szoptattam, dőlt belölem a tej.Nyoc hetes volt amikor egyik nap egésznap sírt,ringattam szoptattam ,simogattam de nem akart megnyugodni csak nagy sokára.Másnap ugyan így kezdődött a nap,kétségbe esve rohantam vele az orvoshoz!Doktor néni levetköztette a feje búbjától a lába ujjáig megvizsgálta de nem látott rajta semmit.Felegyenesedett és azt mondta vetközzön le!Mondom én???Igen maga.Ki ült a döbbenet az arcomra,levetköztem.Hozzá ért a melleimhez és a tej folyt mintha a csapot nyitották volna meg.Közöltem is vele rengeteg a tejem ,annyira folyik hogy eláztatja a ruhámat,ezért aztán mindig begyömöszöltem egy pelenkát a melltartóba.Anyuka ez a gyerek éheeeeeeeeees!!Az nem lehet én szoptatok három óránként válaszoltam.Pedig éhes, magának nem sok a teje ,magának nem zárnak jól a záróizmai a tej elfolyik a gyerek meg hiába szopik három óránként nincs mit szopjon az kevés neki ami megmarad.Ledöbbentem.Itt kezdődött el a tápszeres etetés a kicsilány számára,legnagyobb sajnálatomra pedig a tej elapasztása.

El telt egy pár nap és szóltam a védőnőnek,hogy a kislány kihányja a tápszert.Azt mondta túl etettem.Alig adtam pár kortyot rögtön kihányta.Tudtam,hogy nem etetem túl.Anyai javaslatra vettem  a boltból tejet és hígítva azt adtam neki,bent maradt:)Többet nem adtam neki tápszert,hűségesen felírattam és kiváltottam mindig,nagyon szerették a disznók ,apa belekeverte nekik a tápba.A malacok is jól jártak,a kislányom is és a doktornéni is nyugodt volt,hogy tápszert eszik a gyerek.Háromhónapos volt mikor csípőficam vizsgálatra vittük,nagyon megijedtem akkor azt mondta az orvos úgy néz ki az egyik lába rövidebb mint a másik.El vittem röntgenre ,nem igazolódott be a gyanú.Megkönnyebbültem !A doki azt mondta ha elkezd járni vigyem vissza járáspróbára megnézi még egyszer.Visszavittem alig,hogy elkezdett totyogni,semmi baja nem volt.Érdekes ,már nagylány de ha megnézzük a lábait tényleg olyan mintha rövidebb lenne az egyik mivel a térdei nincsennek egy magasságban:)

Szépen nőttünk növögettünk.Egyszer védőnéni azt mondta,ne szoktassam rá a cumisüvegre a kislányt,inkább kiskanállal adjam neki a tejet.Nem volt egy leány álom de szót fogattam,több folyt mellé mint ami befele.Egyik ilyen etetés alkalmából éppen anyósoméknál voltunk.Anyósom pucolta a krumplit az ebédhez, én etettem a kislányt a szobában,egyszer csak félre nyelte a tejet köhögött kapkodott levegő után én meg ütögettem a hátát,minden eredmény nélkül.Egyszer csak elkékült, nem volt már levegője én üvöltöttem a tehetetlenségtől,láttam és éreztem ,hogy a gyerekem itt hal meg a kezemben.Anyósom berohant a kétségbe esett üvöltésemre, kikapta a kezemből kirohant vele az udvarra lábánál fogva lógatta és ütötte a hátát....kis idő múlva újra lélegzett.Így mesélték.Addigra én félájult voltam ,lecsúszva az ágy mellett a földön találtak meg,engem élesztgettek..itt van...látod él...nincs semmi baj....Zokogtam,és vádoltam magam a történtekért,soha többet nem evett tejet kanállal az én lányom.Nagyon sok időnek elkellett telni,hogy túltegyem magam a történteken.Senkinek nem kívánom azt az érzést amit akkor éreztem,hogy elveszítem.

10 hónapos volt mikor elkezdett járni.Ügyesen megfontoltan minden lépését átgondolta,nem volt sok esés bukás mindig bemérte a helyzetet és a lehetőséget hol tud majd megkapaszkodni:)Tündér volt az egész család szeme fénye!Rajongtak érte a nagyszülők,a dédik a keresztszülők és természetesen mi is,nem unatkozott a kicsilány mindig volt aki szórakoztassa.Egy percre sem akartam elszakadni,a karjaimban aludt képes voltam órákig ringatni,éjszaka pedig mellettem,teljesen nyugodt voltam ha éreztem minden kis rezdülését ha éreztem a lélegzetét.A kiságyat nem igen használtuk.Ha főztem a konyhában ült a földön és mire kész lett az étel háromszor pakolta ki-be a konyhaszekrény tartalmát.Attól a pillanattól,hogy menni kezdett én határozottan karcsúsodtam,fáradhatatlan örökmozgó volt én meg mint az árnyék a nyomában.Már formázta a szavakat és az első értelmes szó ami elhagyta a kicsiny szájját az ennyi volt:aja:)Repültem a boldogságtól!A második szó ami beékelődött az életünkben az a NEM volt,határozottan akaratosan tudta kimondani ezt a szót mindenre.

Kértem kicsikém segíts anyának dugjad szépen a lábacskád a nadrágba már jött is a válasz nem nem nem.Gyere kicsim megyünk pihenni,nem nem nem.Szóval az egész napunkat a nem tette ki egy darabig,de mikor elhangzott az az "aja" napjában többször is el voltam olvadva:)Hamar elkezdte összekapcsolni a szavakat és folyamatosan beszélni, le sem lehetett állítani.Énekeltünk verseltünk,meséltünk...észre vettük hihetetlenül könnyen tanul,akkor már vártam a második gyermekem.Órákig tudtunk sétálni kéz a kézben és verseket mondokákat tanultunk,mikor elfogyott a készlet mondtuk az abc-t unalmunkban.Két évesen kivülről fújta.A hasam egyre nagyobb lett és a kicsilány egyre jobban várta a kistestvért,emlékszem mindig hozzám bújt a hasamra tette a kis fejét és fülelt.Minden egyes rugásnál amit megérzett örömmel tapsikolt...szóval vártuk a tesót.

Egy októberi délután épp a piacra készültem,mikor kilépve a kapun elfolyt a magzatvíz.Kicsilány szaladt befele torkaszakadtából kiabálta,hogy apa!apa!anya bepisilt!:)október 4.én megszületett a 2. gyermekem.Boldogságom nem tudom leírni!

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat