Smaragd-oldala

"Forgattalak, dörzsölgettelek, a talpadat csókoltam, és a lebontott hajammal fedtem el az arcod...a füledbe sugdostam, a nyitott szádba beszéltem, a szívedet simogattam....Én voltam a te második anyád....Én melegítettem meg az ágyad, amikor nagyon hideg volt. Énekeltem neked mikor szomorú voltál. Ébren vártalak, mikor éjjeli bolyongásból jöttél...Megmosdattalak, midőn elaludtál...Melléd feküdtem, és az én egészségemből, az én fiatal véremből küldtem egészséget a te gyengülő véredbe. Ha azt akartad volna, hogy a szívemet vágjam fel...nem sokat gondolkoztam volna...Mint egy távoli szép mese....amelynek semmi köze sincs a valóságos élethez....

Krúdy Gyula

"...keresni fogsz, és az Útonjárók csillaga lesz a te csillagod. Keresni fogsz a mezők illatában, a rozsföldek hajlékonyságában, az őszi reggelek ecetfavirág pirosságában, midőn egész éjszaka az Útonjárók csillaga ragyogott a fejed fölött, és reggelre egy ismerős tájra értél, ahol az én lábnyomaim voltak. Keresni fogsz, mint öregember az ifjúságát, de már akkor nem találsz meg, sem a téli reggelekben, amidőn a fák gallyain oly friss a hóprém, hogy megcsókolni kívánná az ember, sem az őszi délután messze hangzó, tülök módjára búgó csendességében.

Krúdy Gyula

" A regények és társadalmi tanítások receptje szerint hűvösen kellett volna elbúcsúznom e nőtől, és soha többé szóba ereszkedni vele. És én szenvedélyesen öleltem magamhoz, mint egy kincset....Senki sem tudja az emberi szívet....Senki sem ismeri az emberi társadalom rajongó szerelmeseit...boldogan hittem közönséges hazugságait....sokszor megeskedtem, hogy egyedül csak engem szeret a földön."

   

Krúdy Gyula

„A semmi ágán is megél a szív, ha elhallatszik hozzá a szomszédos ágon ülő dobbanása."

   (Ancsel Éva)

"Szeretni kevesen tudnak, ez köztudott. De még kevesebben tudják elviselni a következményeit."

(Ancsel Éva)

Mikor dobod be a törölközőt? Mikor ismered el, hogy egy veszett ügy tényleg az? Van egy pont, amikor már túl sok... amikor már nem harcolunk tovább. Feladjuk. Ekkor kezdődik az igazi munka. Reményt kell találnunk ott, ahol semmi sincsen.

Felépítette magának a reményt álmainak anyagából, mely persze törékeny kis remény lett, naponta több tucatszor darabokra hullott és elpárolgott (...), de azért mégiscsak remény volt.

Mindenkinek prárabdhája (sorsa, karmája) alapján méri ki teendőit a cselekedetek Elrendelője. Aminek nem kell megtörténnie, az soha nem is fog megtörténni, bármilyen eltökélten próbálkozzon is az ember. Aminek meg kell, az akkor is meg fog történni, ha minden követ megmozgatunk annak megakadályozására. Ez bizonyos. Tehát a legbölcsebb csendben maradni.

Ramana

Te túl vagy téren és idõn, s ezekkel csak az itt és most pontján állsz kapcsolatban. Máskülönben azonban idõtlen és tér nélküli vagy, és egyetlen tapasztalás sem sebezhet meg. Értsd meg ezt, és ne gyászolj többé! Ha egyszer felismered, hogy nincs semmi ezen a világon, amit sajátodnak nevezhetsz vagy kell nevezned, akkor kívülrõl fogsz tekinteni rá, mint ahogy egy elõadást nézel a színházban vagy egy filmet a filmvásznon: csodálod és élvezed, talán szenvedsz is, de lelked mélyén nem érint meg semmi.”

Srí Niszargadatta Mahárádzs

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)

Hubart:Megkoronázva

Könnyelmű asszonyként tobzodott a Nyár

Napnak aranyából osztos dús kegyet.Rőt pipacsokkal felizzott a határ,elbambult az állvány,és rest volt az ecset.

Királynői csókja ajkamra égve,megbabonázott a múló pillanat.Tartottam volna erővel,hogy még ne ragadja el tőlem kóbor fuvallat.

Hímezte már palástját az alkony,és őszülő fejemre koronát rakott.Bíbor borult rám gazdagon a parton.Pünkösdi királyként némán álltam ott

"Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látod a hibáimat, az esendőségeimet, vagy néha a legvisszataszítóbb tulajdonságaimat. Nem azt jelenti, hogy nem látod meg a gonoszságomat, amitől (mint a legtöbb ember) én sem tudtam megszabadulni. Szívvel látni azt jelenti, hogy mindezek mögé nézel bennem, és tudod hogy több vagyok, mint a démonaim!"

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat