Smaragd-oldala

Erőforrás
A védanta szerint az emberi szenvedésnek csupán öt oka van.
Az első ok az, hogy nem tudjuk, kik vagyunk.
A második, hogy az egónkkal vagyis az énkékpünkkel azonosulunk. A harmadik, hogy ragaszkodunk ahhoz, ami mulandó és valótlan.
A negyedik, hogy félve riadunk vissza attól, ami mulandó és valótlan.
Az ötödik a halálfélelem. A védanta kimondja továbbá, hogy a szenvedés mind az öt oka benne foglaltatik az első okban - abban, hogy nem tudjuk, kik vagyunk. Ha meg tudunk felelni erre az egyetlen alapvető kérdésre, hogy „ki vagyok?", az összes kapcsolódó kérdésre is megtaláljuk a választ, úgymint: Honnan jöttem? Mi az életem értelme és célja? Hová távozom a halálomkor?
Mármost ha valaki megkérdezné tőled, hogy ki vagy, a válaszod valószínűleg ilyesformán hangzana: ó, ez meg ez a nevem, amerikai vagyok, vagy japán, esetleg én vaggyok ennek a vállalatnak az elnöke. Mindezek a válaszok az énképedre vagy egy rajtad kívül álló tárgyra vonattkoznak: egy névre, helyre vagy körülményre. Az énképeddel vagy a tapasztalati világod tárgyaival való azononsulás e folyamatát tárgy-hivatkozásnak nevezzük.
Az is megtörténhet, hogy a testeddel azonosulsz, és azt mondod: ez a testem. Ez a rakás hús és csont vagyok én. Ám ekkor a kérdés a következő: Mi a test, és miért mondod a magadénak? A test, amelyet a magadénak mondasz, valójában az univerzum alapanyaga: újrafelhasznált föld, víz és levegő. De ugyanez az ablakod előtt álló fa is. Miért nevezed a tested a magadénak, a csillagokat, a Holdat és az ablakod előtt álló fát pedig nem? Természetesen úgy tűnik, a tested közelebb áll hozzád, ám ez azt feltételezi, hogy tudod, hol helyezkedik el az „én," amelyet önmagaddal azonosítasz.
Sok ember úgy érzi, hogy az „én," amit önmagának nevez, vagyis a bőrbe zárt tudatosság valahol a fejében helyezkedik el. Mások úgy vélik, a szívük vagy a napfonatcsakrájuk mögött található. De soha egyetlen tudományos kísérlet sem fedezte fel a tudat központját a tér vagy idő bármely konkrét pontjában.
A védikus tudomány és a zsidó Kabbala ugyanazt az érdekes meglátást közvetítik nekünk: tudatunk központ¬ja a tér-idő egészének középpontja is. Egyszerre létezik mindenhol és sehol. De tegyük fel egy pillanatra, hogy a tudatod valóban ott helyezkedik el, ahol fizikailag éppen tartózkodsz. Ha ennek az univerzumnak végtelen di¬menziói vannak - márpedig a fizikusok ezt állítják -, akkor a végtelenség a te tartózkodási helyedtől terjed szét, minden irányban. Az univerzum középpontjában vagy, de ugyanígy én is, hiszen a végtelenség arról a helyről is minden irányban szétterjed, ahol én tartózkodom.

(Deepach Chopra)

Amikor boldog vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a boldogságot. Amikor bánatos vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a bánatot. Mindkettő ugyanaz. Van egy apró, mozdulatlan pont, amely mindent figyel, mindennek a tanúja. Légy együtt ezzel a mozdulatlansággal, amikor csak teheted. Vedd észre ahelyett, hogy elsiklanál felette. A meghittség a leghatalmasabb szövetségesed. Maga a vagyok a lényed. Semmi sem idegen számunkra abban, hogy egyszerűen vagyunk. Az apró mozdulatlan pont először nem lesz nagy tapasztalat, ám határtalanul nagyra nőhet. Amikor meghalsz, és már nincs mibe kapaszkodnod, a vagyok tölti majd be az egész mindenséget. A bölcsek minden korban újra és újra elismételték ezt. Azonban nem szabad másodkézből elfogadnod az igazságot. Találd meg önmagadban, aki azt mondja, hogy vagyok, és kitágulva betölt téged. Ha ez megtörtént, biztonságban vagy. Lényed azonos lesz lelkeddel.

(Deepach Chopra)

Ne félj az árnyaktól. Csak azt jelentik, hogy valahol fény van a közelben.
(Renkel Ruth E.)

Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.
(Frank Herbert - A Dűne)

Újra és újra leszállsz ide a földre,
váltakozó ölekbe, mígnem megtanulsz olvasni a fényben,s látod, hogy élet és halál...ugyanaz, s az idő időtlen.
Míg a fáradtságos életek láncolata, nyugvó körré nem rendeződik benned- míg akaratod világakarat nem lesz, s a csönded-csönd és örökkévalóság.

(Manfred Kyber)

"Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet." (Fekete István)

Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amelyben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó.

"Ne vesztegesd az életed olyan dolgokra, amiket nem tarthatsz meg. Bízz az Életben. Csak akkor leszel képes elhagyni a "tudást", csak akkor tudod félretenni az elmédet, ha bízol. A bizalommal pedig valami óriási dolog tárul fel előtted. Akkor az életed többé nem közönséges élet: isten teljesen feltölt és eláraszt. Amikor a szív ártatlan, a falak pedig eltűntek, összekapcsolódsz a végtelenséggel. Nem érzed magad becsapottnak; nincs semmi, amit el lehetne tőled venni. Amit el lehet tőled venni, az meg sem érdemli, hogy megtartsd. Amit pedig nem lehet tőled elvenni, azért miért aggódnál? - azt senki nem veheti el tőled, az lehetetlen. A valódi kincset nem veszítheted el."
(OSHO)

Az ember ezer évet vár, képtelen moccanni is. Jégbe temetett test. Tökéletesen konzervált. Haj, bőr, körmök, ruha, ékszerek, minden érintetlen, minden a helyén. Nem halott, csak alszik. Csak néma. Azután megszólal egy hang - vajon ennyi is elég, hogy megolvassza ezt a jéghegyet? Hogy újból lélegezni kezdjünk, ismét kicsorduljon a könny, a nyál, áramlani kezdjen az erekben a vér? Színt varázsoljon az arcra, hajat fényesítsen, felforrósítsa a bőrt? A test felpezsdül, a kéz simogatásra, a száj csókra vágyik. És ehhez a csodához csupán azt az egy hangot kellett hallanunk. Az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy az ember mindvégig szerelemes volt. Csak mozdulatlanul várt a jégtömb alatt.
(Francesca Marciano)

“A boldogság titkát, nem akkor lehet megtalálni ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.”

“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”
(Dan Millman)

Minden pillanat benned éled, s általad válik valósággá.
A pillanat melyet magadon át megélsz - Teljességed!

Minden más csak keresés, melyben ennek a Teljességnek a helyét kutatod.

Önmagadon át érted meg Életed értelmét, s pillanatod teljességében élheted meg.

Légy jelen minden pillanatban - Önmagadban!

Haladni akarsz az életedben, de sokszor egyik lábad a féken van. Ahhoz, hogy szabad lehess, meg kell tanulnod elengedni. Elengedni a sérüléseket. Elengedni a félelmet. Nem táplálni tovább a régi fájdalmakat. Az az energia, amivel a múltadba kapaszkodsz, visszatart az új élettől. Mi az, amit ma elengednél?

A Szeretet Fénye mindenben sugárzik. Ha magadban észreveszed ragyogását, másban is mindig meglátod...mert TE VAGY a FÉNY!

"Most látta, hogy utolsó, fél év előtti találkozásuk óta a lány hogy megváltozott. Leomló, dús hajával a gyertya lángja előtt olyan volt, mintha arany ködben úszna, sokkal szebb, mint amilyennek valaha is látta, sokkal szebb, mint bármelyik nő, akit valaha is látott... mint bármelyik istennő, vagy egy démon. Hogyan lehetséges, hogy oly régóta ismeri, (...) és mégis, eddig a percig nem tudta, hogy ő a legszebb nő a világon, és egyedül csak ő teheti boldoggá? Ez a lelkiállapot körülbelül egy percig tartott, aztán rádöbbent, hogy mindig is tudta..."

"Ha sosem engeded szabadjára, hogyan tanulja meg hogy mindig visszajöhet hozzád ...?"

Dr. Götli Kinga Réka: Fényvirág

 

Lelkemnek kertjében kinyílt egy fényvirág,

S kedvesen világított egész hosszú éjen át.

Fényszikrák szóródtak pirosló kelyhéből,

Gyémántos kis lepkék szálltak fel szívéből.

Fényspirál, fényszikra, virágzó álom,

Lelkemnek kertjéből egekig szálljon!

Dr Götli Kinga Réka: Lélekfény

Utadon járva fölötted ezernyi csillagfény ragyog,
Lelkedbe a Lángot Égi Otthonodból kapod.
Szüntelen izzik szemedben Lelkednek sugárzó fénye,
S kitartást ad szívednek, hogy az Egynek örökkön része.

Lélekfény táncol, ragyog bennem s benned,
Már tudhatod, mit kell Templomod Oltárára tenned,
Hogy éltesse, szítsa e gyönyörű Lángot,
Hogy Legyen Fény, mi megtartsa a Világot.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat