Smaragd-oldala

Megteszek mindent, amit csak tudok, a tőlem telhetőt nyújtom, és így akarok tenni egészen az utolsó pillanatig. Ha a végén kiderül, hogy igazam volt, akármit is hozzanak fel ellenem, nem számít. Ha az derül ki, hogy tévedtem, tíz angyal is megesküdhet rá, milyen jó voltam, az sem változtat a lényegen.

"Valaha angyal voltam. Hófehér szárnyaim repítettek túl ezernyi felhőn,az Álmok Birodalmába. Minden olyan tiszta és gondtalan volt. Egymással játszadozva suhantunk a magasban, zöldellő rétek és égszínkék vizek felett. Miénk volt a fény, a levegő...én mégis másra vágytam...
Egyre többször és többször pillantottam le a Földre. Egymással kergetőző, nevető gyermekeket láttam. Minden olyan boldognak tűnt. Én is akartam azt a boldogságot. Gondolataim szinte már csak a lenti világ körül jártak, s társaimat magam mögött hagyva merészkedtem egyre lejjebb és lejjebb, mígnem éreztem talpam alatt a fűszálak bársonyos érintését. Milyen más volt innen minden...
Embereket láttam, nem messze tőlem. Feléjük indultam abban a reményben, hogy ők majd megmutatják a földi élet minden szépségét. Nem ismertem őket, mégis vakon bíztam bennük. Megijedtek, ahogy megpillantottak. Ijedten kiáltottak fel. Nem láttak még azelőtt hozzám hasonlót. Elindultak felém. Én megtorpantam. Szemeikben gyűlöletet láttam. Gyűlöltek engem, azért, ami vagyok.
Hirtelen elsötétült minden...
Pár órával később tértem magamhoz. Egész testem sajgott, de a lelkembe belenyilalló fájdalom sokkal nagyobb volt. Nem értettem, miért tették velem ezt azok, akikre már hosszú idő óta vágytam. Nem akartam többé már ezt a helyet. Lassan felálltam és felnéztem az égre. Minden olyan sötét volt...
Repülni akartam, újra, vissza a hazámba, de nem tudtam. A szárnyaim meggyengültek, nem bírtak többé felemelni engem a magasba. Térdre zuhantam és zokogni kezdtem. Soha többé nem mehetek vissza. Megszűntem angyalnak lenni...
Azóta folyton folyvást az eget bámulom, de Őket már nem látom. Egyedül maradtam, az álmaimmal, melyek az égről szóltak. Egyetlen kívánságom van csupán, hogy újra kitárhassam szárnyaimat...és repülhessek..."

Ha az éj sötétjében hallgatod a csendet, talán meghallod a hangot, mely a végtelenig terjed. Talán meghallod a hűvös őszi szélben a lehulló levelek utolsó sóhaját, és a magasban repülő Angyalok szárnyának selymes suhogását. Ha bánatos a lelked ők vigaszt visznek Neked, és ha nem is érzed, mindig fogják kezed. Puha érintésükkel letörlik homlokodról a gondszőtte ráncokat, és ők vigyázzák éjjelente szárnyaló álmodat. Ők a Kezdet és ők a Vég. Az ég és a föld közötti láthatatlan egység. Ők a kiinduló pont és a határtalan végtelen. Káoszban a rend. Tudatlanságban az értelem. Létezésük nem rejtély és nem is titok. Láthatod őket, ha szíved megnyitod. Én is egy ilyen Angyalt hoztam Neked, hogy vigyázza lépteid és fogja a kezed. Hogy általa megérintsen az Örökkévalóság. Szívedben ragyogjon a mennyei boldogság. Lelkedbe kigyúljon a szeretet fénye és átjárja tested az isteni béke...

Sajnos kevesen tapasztaljuk meg a valós életben, de angyalok igenis léteznek. De nem arról ismered meg őket, hogy van szárnyuk. Mindent elárul róluk a ragyogó tekintetük, melyen keresztül láthatod a tiszta és jó lelkük. Igazából nem ők azok akik szállnak, hanem ők azok kik a környezetükben mindenkit szárnyaltatnak.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat