Smaragd-oldala

Láttam magam a szemében, mintha csak egy olyan tükörben nézném az arcom, mely valószerűtlenül gyönyörű képet mutat rólam. A lelke csillogott benne. Tudtam, hogy mit érez, a nézése mindent elárult. Tekintetünk egymásba fúródott, s tudtam, hogy ugyanazt látja, amit én is: önmagát, tökéletesen. Nem kellettek szavak, hogy tudjuk, egymást akarjuk. A szívünk egyszerre dobogott, s amikor elképzeltük magunkat együtt, egyszerre állt el a lélegzetünk. Tökély. Nem tudom, meddig nézettük egymást, talán percekig, talán órákig, de egy biztos: örökre el tudtam volna veszni abban az igéző szempárban. A torkomban gombóc volt, féltem megszólalni. A gyomrom öklömnyire zsugorodott, a térdem megremegett minden egyes halk sóhajától. Egyre gondoltunk.

- Szeretlek - suttogtam végül. 

Vártam a reakciót, a választ. Hallani akartam, ahogy kimondja, tudnom kellett, hogy hihetek-e a tekintetének. Elmosolyodott, s én úgy éreztem, elolvadok helyben.

- Én is szeretlek. Mindig is szerettelek - válaszolt.

Tudtam, hogy könnyek borítják az arcomat, a boldogság könnyei lepték el. Még ha tudtam is, nem számítottam a vallomására. A lelkem ujjongott. Ez az érzés semmihez sem hasonlítható. Talán egy szivárványhoz, a zuhogó eső után. Bőrig ázva, fázva, de boldogan néztem a szivárványt, s tudtam, hogy az eső kellett ahhoz, hogy létrejöhessen. Eső, nap, szivárvány.

forrás:poet.hu

József Attila

Áldalak búval, vigalommal

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e, -
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.

Hajnalban nyújtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.

Pilinszky:Tiltott csillag

Én tiltott csillagon születtem, a partra űzve ballagok, az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob. Nem is tudom, miért vezeklek? Itt minden szisszenő talány, ne fusson el, ki lenn a parton, e süppedt parton rám talál. S ne félj te sem, ne fuss előlem, inkább csittítsd a szenvedést, Csukott szemmel szoríts magadhoz, szoríts merészen,mint a kést. Légy vakmerő, ítélj tiédnek, mint holtak lenn az éjszakát, vállad segítse gyenge vállam, magam már nem bírom tovább! Én nem kívántam megszületni, a semmi szült és szoptatott, szeress sötéten és kegyetlen, mint halottját az itt hagyott.

Horváth Miklós:
Mit jelent téged szeretni?

Mit jelent téged szeretni?
Piheként a szélben lebegni,
félelmet eldobva a mélybe ugrani,
megélni álmomat és embernek maradni.
Hallgatni tavasszal a rügy pattanását,
arcomon érezni az eső tisztaságát,
ujjamban érezni bőröd puhaságát,
szívemben érteni ajkad némaságát.

Mit jelent téged szeretni?
Madarak énekében hangodat keresni,
féktelen szenvedélyt válladon pihegni,
szerelmes éj után mámorban heverni.
Bőröd illatát ezer közül tudni,
az igazban hinni, sohasem hazudni,
hinni benned és vigyázni fényedet,
rajzolni föléd végtelen kék eget.

Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.

/Paulo Coelho/

Mert ezt teszi velünk a szerelem..... repülünk, de könnyen padlót foghatunk. Szárnyak nélkül zuhanunk, mint egy darab szikla, és közben azon gondolkodunk, mi a francért kellett leugranom???? De érted ezt is bevállalom, a zuhanást is. Itt csak egyetlen ember van, aki szárnyakat ad nekem, és az Te vagy...

https://youtu.be/_RvaQF3rlxQ