Smaragd-oldala

Tündér vagyok

Száműzött lettem, száműzött egy Föld nevű bolygóra, hol egy Bolond lánynak, néhányan egy jó Barátnak, olykor hülye picsának néhányszor pedig levegőnek tekintenek. Nemrég még egy csillagon laktam. Onnan figyeltem mindent. Figyeltelek Téged is. Néztem, ahogy Barát vagy, néztem, ahogy éled az életed, ahogy átversz másokat, és ahogy segítesz másokon. Néztem, ahogy tönkreteszik emberek, egymás életét, és néztem, ahogy mindenki a jóra törekszik, mégse sikerül senkinek a legjobbat kapnia. Gyűlöltem, hogy Mindenki csak a rosszat látta meg mindenben. Senki nem gondolta, hogy bármiből bármiféle jót ki lehet hozni. Meguntam. Gyűlöltem kívülálló lenni ebben a nehéz világban. Kedvet kaptam hát, és leszálltam. Leszálltam, hogy kipróbáljam, hogy tényleg ennyire nehéz minden, vagy csak az Emberek ilyen pesszimisták, hogy a legegyszerűbb dolognak a gyűlöletet látják. Most én próbálok helytállni ezen a csodás világon. De már most, egyszerűen szerelmes vagyok a tökéletlen élet tökéletes pillanataiba. Szeretek beszélgetni, szeretem ha valaki meghallgat, és elmondhatom a gondjaimat egy igaz Barátnak, aki nem mond tovább semmiféle titkot, még akkor sem, ha az akkora hír, hogy még egy újság címlapjára is érdemes volna kitenni, és szeretem meghallgatni mások gondolatát. Imádom, ha segíthetek, illetve vigasztalhatok másokat. Szeretek gondolkozni, hallucinálni, szenvedni, csak úgy lebegni, és boldognak lenni. Szeretek erőtlenségig szeretni, majd belepusztulni. Behunyt szemmel élvezni minden pillanatot. Szeretek tudni, mégis gyűlök tanulni. Szeretem a gyönyörű világomat, amiben élek. Hol minden rózsaszín, és mindenütt csillámpor hever, amit a Barátaim szórnak szét. Napról-napra egyre sűrűbben. 'Szeretnék Szeretni és szeretném, ha Szeretne.'

A TÜNDÉRKERT VIRÁGAI - Holdfény

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszercsak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...

Várlak...

Nagyon...

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat