Porszem

 

Egy porszem vagyok, mit a szél felkapott.

Földanya vonzása, gond nélkül elhagyott.

Merre a szél - szállít, sorsom arra visz,

e hatalmas Erő lesz tán a sírom is?

Visz egyre feljebb, csak körbe és körbe,

így látom a tájat, e görbe - tükörbe.

A földön még mind ez nem volt világos,

a látvány mi hat rám, csodával határos. 

Egy más világ az mi most elém került!

Az egész horizont, szemem elé terült.

S bár félek idefenn, nem érhet bántás;

a forgószél ereje Isteni Áldás.

Vele utazom, mert Ő ezt akarja.

A rémítő magasság szívem facsarja.

S ahogy hajó úszik a tenger hátán,

úgy lebegek én is a képzelet szárnyán.

Egyre közelebb az örvény széléhez,

utazásom lassan elér a végéhez.

Elhagy az Erő, mi eddig megláncolt,

bár lelkesedésem parazsa fellángolt.

Zuhanás közben egyre gondolkodom:

Mire vágyakozhat, az a sok-sok rokon?

Min tűnődhet az, ki mellettem zuhan,

s a hatalmas térben, velem együtt suhan?

Mit érezhet az a rengeteg Társam?

Mit meg nem tennék, hogy a szemükben lássam!

Mert bár szokatlan volt e furcsa hatás,

a felszínt elhagyni még is csodás - varázs.

S hogy mi lesz a dolgom, ha visszatérek?

Szép történeteket, meséket regélek.

Elmondom mindazt, mi velem meg történet,

hogy mindenki megértse, mit Tud az Örvény.

S ha egy Tornádó újra erre vonul,

ne féljen a porszem, kit felkap oly vadul.

Adja át magát az Erőnek bátran,

hogy megtapasztalhassa, amit én láttam.

Forrás:nepekbarkaja.shp.hu(Molnár B.Antal)

 

 

Olyan sírhatnékom van. nincs jó kedvem. de különösképpen rossz sincsen. olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú érzései, mint ahogyan az eső esik most. lassan. lágyan. gyengéden. és mégis erősen, csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem jó, valami nem kerek, valami nem egész. Nem vagyok jól. nagyon régen nem éreztem ilyen rosszul magam. most megint az írásba menekülnék. vagy egy telefonba. hozzá. vagy neki. érte. Néha annyira nem értem magam. talán csak a fáradtság. talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. talán minden. s talán semmi. Erőltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is...de nem megy,... most nincs kedvem gondolkozni. mint az esőcseppek. nem gondolkoznak, hogy hová essenek. csak hullanak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet.

Most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit meg símogat esés közben. Most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem. átéltem. az én esernyőmre...de jó lenne, ha itt lenne most mellettem...

Gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül... valahol a mellkasnál... Talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. Vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem…

"Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk."

"Ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd. Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy. Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha. Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata. Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól, veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva."

Habár a legtöbb ember úgy hiszi, hogy az agyunk irányítja cselekedeteinket, gyakran megesik, hogy a szívünk veszi át az irányítást. A legőrültebb dolgokra késztethet minket. De arra is rávehet, hogy új dolgokat próbáljunk. Mert ha kitárjuk szívünket, felfedezhetjük a szerelem világát, és kellemesen csalódhatunk azokban, akiket már régóta ismerünk. De sajnos a szívünk nagyon érzékeny, és mikor összetörik, minden összeomlik körülöttünk...s ehhez elég egyetlen pillanat......

‎- Én szerelmesnek hittem magam. Tényleg, mitől lehetne ezt tudni?
- Talán abból, hogy ha vele vagy, igazán önmagadat adhatod, és őszintén. A szerelem azt jelenti, hogy képtelen vagy élni a másik nélkül, és szavakban is nehéz kifejezni azt, amit a szíved érez. Vagy amikor a többiek csak értetlenkednek, de te tudod, hogy összetartoztok. Amikor egész éjjel csak rá gondolsz, reggel pedig pihentebben ébredsz. És aztán úgy érzed, meg kell kapaszkodnod valamiben, nehogy elszállj hirtelen...

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak ez rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodpercnyi fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. .....Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.(Gabriel Garcia Márquez)

Valamikor azt gondoltam, hogy a lelkeink nagyon régen egyek voltak, és az elválasztott lelkeink most szeretnének újra egyesülni, és ezért vagy te itt. Ezért jöttél hozzám...... Ha a lelkeink egyek, akkor közel fognak kerülni egymáshoz..... Nem számít, milyen messze kerültek, és milyen sok életük volt, ők nem hazudnak...

Az élet nem más, mint döntések sorozata. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Gyakran egyetlen apró, látszólag semmiségnek tűnő döntésnek van a legnagyobb hatása életünkre. Honnan tudhatnánk előre, mikor döntünk helyesen? Hogy jó szakmát, társat, barátot, életutat választottuk-e? Sehonnan. Az életben sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy pillanatra belenézhessünk egy másik életbe, hogy kiderüljön, milyen lenne a sorsunk, ha minden másként alakul. (...) Ha a bárban másik fiú lép oda hozzánk, ha másik állásajánlatot fogadunk el, ha... Rengeteg a ha. De érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, mi lett volna, ha? Szerintem nem. Valamiért azokat a döntéseket kellett meghoznunk, valamiért azt az állást és azt a fiút kellett választanunk. Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan megtörtént. Nem másként. Mégiscsak hiszek valamiben. A sorsban. És abban is, hogy a történetünk előre meg van írva....

"Lesznek akiket megbántasz úgy, hogy észre sem veszed.
Lesznek, akik úgy bántanak meg hogy fogalmuk sem lesz róla.
Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak.
Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban.
Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók...
Lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson.
Mindig, mindennek célja van.
Fáradalmas, izgalmas utazás az élet.
S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak...."

"Hiszek a pillanat erejében, a csend mondanivalójában. Nem gondolom, hogy mindig mindent ki kell mondani. A szavak sokszor torzítanak, leplezik a valóságot. Nézz a szemembe és maradj csendben. Nem fordítom el a tekintetem és én sem szólalok meg. Ha igazán látsz, ha engem látsz, ebben a pillanatban megtudhattál rólam mindent. Szavak nélkül..."

"...'bolond' vagyok,persze jó értelemben,néha elég lenne a boldogsághoz,ha hagynád, hogy magammal rántsalak és nem akarnál tökéletes lenni,vagy meglátnád az általam kínált "tökéletességet".Nem.Nem vagyok tökéletes.De nem bánom,mert én tudlak szeretni a hibáiddal együtt.Lehet nem mondanák hogy úgy illenek egymáshoz "mint kulcs a zárba",de lehet épp ettől lenne szép..."

Ajtód vagyok.
Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk.
És kiléphetsz onnan bármikor.
Amikor csak jössz:
zárva találsz, érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.

"...a Szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és idön.

Mindegy, hol, vagy mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek.

Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged.

Elég, ha megpillantalak a vonatablakban.

Vagy még annyi se kell...Csak tudni, hogy vagy. "

(Müller Péter)

"Legyen kivánnivalód. Enélkül boldog-
ságodban is szerencsétlen leszel. A test
lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha mindent
megkapnál, kiábrándulnál a már meg-
szerzettböl, és még többre áhítanál. Mert
kell a léleknek, akár az értelemnek, egy
kis megszereznivaló, ami élteti a vágyat
és a reményt. A boldogság csömöre ha-
lálos.
Az igazi boldogság éltet és reméltet.
Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a
boldogság ígérete is. Aki már nem remél,
aki már nem kíván, annak félnivalója is
akad. Boldogtalan boldogság az övé.
Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a
félelem."

                     (Gracián)

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre. Megtanított, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól! Az élet azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan...:)

"Sokféleképpen vártalak... Vártalak, mint az elkeseredett feleség, aki tudja, hogy férje soha nem értette egyetlen lépését sem, és soha nem fog utána jönni, és ezért föl kell szállnom a repülőre, és vissza kell mennem, hogy aztán a következő válságból újra elmeneküljek, majd visszamenjek, és megint elmeneküljek, aztán újból vissza. (...) Vártalak, ahogyan Pénelopé várta Odüsszeuszt, ahogyan Rómeó várta Júliát, ahogyan Beatrice várta Dantét, hogy megváltsa. A sztyeppe ürességét benépesítették az emlékeim, az együtt töltött pillanataink, az országok, ahol együtt jártunk, az örömeink, a veszekedéseink. De ha hátranéztem, csak a saját lépteim nyomát láttam, te sehol nem voltál.......'

Smaragd

Monoton magányban mohón vágyakozva,
Smaragd szemed látványában elolvadok .
Messzi tenger. Bút feledve elhajózva
Szép tekinteted mellett rab maradhatok.

Végtelen az a mélység, mely rabul ejtett,
Zavartan elfordulok, ,nehogy észrevedd.
Az Isteni terv számomra kifelejtett,
Anélkül szeretlek, hogy foghatnám kezed.

Smaragd szemeidet vágyakozva nézem
Jó lenne birtokolni, bűnös drága kincs!
Meleg, mély, csillogó, éget mint a méreg,
Mit Te birtokolsz, az nem volt, talán nincs is.

"HA zöld ágat tartasz a szívedben, előbb-utóbb rász