Smaragd-oldala

Wass Albert / Igazgyöngyök

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a Hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a Hold...
S a mélybe hullott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek...

"A lelked legyen igazgyöngy, amely tiszta és hiteles, ilyen az őszinte érzelem, amelyet átszövi az önzetlen szeretet, ami kárpótol minden ínséget."

József Attila:Göngy

Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy:
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.

Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva sziveink.

Fortune-Brana :Guruló gyöngyök

Gyöngyök gurulnak szerteszét
gyémántgyöngyök – szelíd szavak
így szedem össze csendesen
ami szívemből megmaradt

ki szépen szól, szép szóra lel
ölelésre, aki ölel,
kiáltásra, ki rád kiált
s halált hív, aki oszt halált

bíborral ékes volt ruhád
arannyal ékes volt szavad
de elmentél, s koldus vagyok,
csupán a csend, mi ittmaradt

fényekkel ékes volt szemed
mosollyal ékes volt a szád
s ezer csillag csodája hív
ha gondolok csak újra rád

voltál szememben nyári szél
mely boldog álmokról mesél
voltál fülemben suttogás
álmomban égő látomás

voltál köröttem tűzlepel
ölelésedben égtem el
voltál szívemben dobbanás
de nem maradtál semmi más

csak egy maréknyi könny-göröngy
szememből hulló, szétgurult,
gyémántos fényű tiszta gyöngy.

Az ember olyan, mint a gyöngyhalász. Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt. De vajon hányszor találja meg? Hányszor merül hiába, hogy aztán üres kézzel jöjjön fel ismét? Fuldokolva, fogyó oxigénnel, reményvesztetten bukkan ismét a felszínre. Lemondana már, de nem képes rá. Valami vonzza őt a mélybe. Az igazgyöngy… Merül és merül, keres és kutat, eszméletvesztésig…

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat