Hisz' az ünnep csak úgy szép, ha képes vagyok szeretni még,
mert nincs karácsony, ha magam bezárom, és nem teszem ki eléd.
     Eleven Hold   

Az erdőn nőtt egy kicsi fa, nem volt se nyír ,se tölgy
Egy öreg fenyő kisfia, mely télen, nyáron zöld.
A szellő dúdolt altatót, oh, aludj kis fenyő
A hó meg adott takarót, ha nagyobb hideg jő.
Ám egy téli szép napon, jött egy apró szán
Oly simán siklott a havon, s úgy szikrázott a hám.
A szánkó előtt ló dobog, s egy ember szállt le ott

S a fejsze egyre csattogott, a fenyő pattogott.
Most itt vagy köztünk kis fenyő, az ünnepünk így szebb
Hát had köszönjük teneked e kedves ünnepet!

 

 

Aranyfény piros kalácson
Csodát tett megint Karácsony.
Színes cukorkák zöld ágon
Szívünkbe angyal-csönd szálljon.
Ma este minden jobb legyen
Ajkunkon békecsók terem.
Karunkban boldog ölelés
Találja egymást meg a kéz.
Az legyen jézusi jászol
Társadra hogyha vigyázol.
Fekete gondja derüljön,
Szemébe csillagfény gyűljön.
Sebet, ha adtál, ne fájjon
Szavadban vigaszt találjon.

Minden
szívből szóló karácsonyi énekben,
A kandalló ropogásában és melegében,
Az ünnepi ebéd közben,
a beszélgetésben és nevetésben,
Minden képeslapban amit egy barát,
vagy a család küldött,
Minden amit ebből meghallunk,
és ami elgondolkodtat bennünket...

az maga a szeretet.

 

Mikor szent karácsony
Angyalai szállnak,
Öröm a vendége
Minden igaz háznak.
Eltörpül ilyenkor,
A lárma, az árnyék,
Megszépül a szívben
Minden igaz szándék.
Mert Karácsony este
Isten jár a földön,
Hogy templomává váljék
Minden szív és hajlék.
Mikor szent karácsony
Csillagfénye árad,
Termo öle nyílik,
Minden barázdának.
S míg száll a szikra
A fenyőágon
Szaporodik a sok mag
Szerte a világon.
A megszentelt földbe
Az Isten veteget,
S minden elvetett mag
Szeretetet terem.

 

 

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megfürödni
s mesék tavában mélyen,
mélyen ezt a világot elfeledni.

A fenyves erdők elindultak, hozták a havas illatát. Hallgassuk meg csendesen mit mond egy kis fenyőág:amig ember él a földön kinek szíve lelke lesz, mig a csillagos égre néznek kitáguló gyermek szemek, amig a kérges szívek mélyén, lesz egy parányi szeretet, addig mindig lesz karácsony a télbe burkolt föld felett.

A távoli hegytetőn csillag táncol a havon.
A szobában gyertya sejlik sötét alkonyon,
a kályhában parázs, mintha álom lenne,
a karácsonyfát körülállják, békességben, csendben.
Boldog Karácsonyt!

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve. . .
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Adjon az Isten szerencsét,
Szerelmet, forró kemencét.
Üres vékámba gabonát,
Árva kezembe parolát.

Lámpámba lángot, ne kelljen
Korán az ágyba hevernem.
Kérdésre választ õ küldjön,
Hogy hitem széjjel ne dûljön.

Adjon az Isten fényeket,
Temetõk helyett életet.
De nekem a kérés nagy szégyen,
Adjon úgy is, ha nem kérem.

Karácsonykor fényesek
a felhők,
csillagból horgol
a tél kendőt.
Ráteriti,
hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos
a vége.
Karácsonykor mindenki
varázsol,
meglepetés bújik
ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből
édesanyám legmélyebb
zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készitettem,
amíg készült,
majdnem tündér lettem!

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.

 

Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

 

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.

 

Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok! 

 

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

 

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

 

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

 

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?

Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet!

 

Devecsery László: Karácsonyi éjben

Hópelyhek lobognak
pihekönnyű szélben,
fehér lesz az erdő
karácsonyi éjben…

 

Fenyőfák indulnak,
díszeiket várják:
köszöntik az embert
és az ég királyát.

 

Világos az ablak,
arany szemmel néz rád,
felfénylő örömmel
hullanak a szikrák:

 

csillagszóró játszik,
szemek mosolyognak,
betlehemi éjben
pásztorok dalolnak.

 

Tóthárpád Ferenc: Ugye, hallod szavam?

 

Karácsony van! Kisjézusom,
ugye, hallod szavam?
Segíts nekem, hogy még jobban
ismerhessem magam!

 

Segíts, hogy a testvéremnek
jó testvére legyek,
szeretetem tőled kapjam,
és hogy szeressenek!

 

Segíts, hogy a szüleimnek
jó gyermeke legyek,
Megérthessem a világot
és az embereket!

 

Karácsony van, Kisjézusom!
Téged ünnepelünk.
Hit, a béke s a szeretet
legyen mindig velünk!

 

Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó

Csillag vagyok éber éjen,
a mennyboltot is elérem.
Az a kis pont, ott, én vagyok!
Az, amelyik mindig ragyog!

 

Király vagyok: napkeleti,
ki a csillagot követi.
Két zsebemben tömjént viszek,
s a csodában hiszek, hiszek!

 

Istállóban jászol vagyok...
Bekopognak jó pásztorok.
Szalma-ölem reményt ringat,
tömjén lengi álmainkat.

 

Csengő vagyok fenyőágon.
Csilingelő fenyőfákon
gyertyafényes örömtüzek
dicsérik a drága Szüzet...

 

Ember vagyok! És halandó!
Örökségem - maradandó!
S hagyatékom: többek között,
a mulandó és az örök.

 

 

MONDD EL!  
(Tamaska Gyula)

Mielőtt eloltod a gyertyát,
s elmúlik a karácsonyi láz,
tégy számadást újra magadnak;
Épült-e benned a lelki ház?

Mondd el... Mondd el, ha nem is kérdik,
hogy találkozásod volt vele
S ebben az áldott karácsonyban,
számodra is volt üzenete.

Mondd el, hogy gazdagabb lettél,
s Benne hited szárnyakat kapott,
és cserébe a rossz szívedért,
önmagából egy részt adott!

Mielőtt eloltod a gyertyát,
és becsukod csendben Bibliád,
köszönd meg mindnyájunk nevében,
- az első karácsony éjszakát!

 

Karácsonyfa előtt

 

Csak nézem és nézem és nézem…
Csörgős pásztorbottal próbálom
gyermek lelkemben ébresztgetni
emlékét, de csak meddő álom.

 

Mintha sose lett volna, vagy én
nem lettem volna soha, olyan.
Itt állok előtte merengve
a multon. Lassú időfolyam

 

fel-felloccsan és megint csak csend.
Bűvös varázs kél ki a csendből
és az évek súlyos leple alól
csilingelnek újra a csengők.

 

Messze száll suhogva a lélek,
az értelem szárnyai viszik,
a varázs megmaradt, ugyanaz,
és már nemcsak csodálja, hiszi.

 

A betlehemi jászol felett
a Csillag örök nyomot hagyott
s a barmok közt pihegő Kisded
minden más királynál nagyobb.

 

Csak nézem a kis karácsonyfát,
más, mint ezelőtt hetven éve…
Más a fenyő, mások a gyertyák
s én is más vagyok, sokkal vénebb.

 

 

Áprily Lajos:Karácsony est

Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? -
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

 

A karácsonyba vetett hitet még sokáig őriztem, szerettem volna hinni varázsában; emlékeim között szerepelt néhány hócsikorgású, gyanta- és gyertyaszagú, örömteli karácsony, de már nagyon a múltban, talán hamis emlékként, melyet az ember csak kitalál, hogy vigasztalja magát, ám valójában soha nem élte át; de én őrizgettem magamban ezeket a karácsonyokat, amikor mindenki jó volt a másikhoz, és kerestük egymás örömét.

 

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

 

A régi házban, hol apánk ilyenkor
aranyba mázolt almát és diót
mesélve karcsu, vidám angyalokról
kik zsákban hordanak ma minden földi jót.
Emlékszel anyánk boldog asztalára,
hol illatozva gőzölt a frissen sült kalács,
a gyertyafényből, fenyő illatából
szövődött a derűs, ünnepi varázs?

Istenem, ha még egyszer lehetne
asztalodhoz ülni, édes jó anyám,
s a Te szivednek melegével égne
gyertyánk, - a karácsonyi fenyőfa gallyán,
ha még egyszer öledbe borulva
Betlehemre lesnék hittel, áradóan
a régi házban, a Te asztalodnál...
Még egyszer... még egyszer otthon
Váradon.

A régi háznak karácsonyfa lángja,
negyven év ködén át híva felragyog:
szivemben Jézus, künn angyal harangoz
és én ujra tiszta, jó gyermek vagyok.
A téli kődben ismert régi úton,
állok a sugaras Betlehem előtt
s a régi háznak szentelt délibábját
ringatja előttem a karácsonyi köd.

 

 

 

 

 

A karácsonyi ajtó

 

 

 

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.

 

Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

Rég volt ... azóta évek repültek,
és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
- ez már nem emlék, -
a karácsonyi ajtót lesem még!

 

Ó, de már többet tudok azóta!
Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
mit a szem nem láthat
országában a dicső Királynak!

 

Tudom, az ajtó egyszer kitárul.
S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött ... s már küszöbén élek.

 

 

 

 

Karácsonyestnek fénye hogyha följön,
Elolvad minden, minden bűn a földön
S a tisztaság szül hófehér virágot,
A csillag szór rá biztató világot,
S kik tegnap féltek, dideregtek, fáztak,
Kiket még tegnap százan megaláztak,
Ma elfelejtik tegnapuk vetését,
A fájdalomnak rajtuk nevetését
S szelíden néznek végig a kalácson,
És boldogok, mert megjött szent karácsony.

 

 

 

 

Itt a földön én is páros lábbal állok,
Látom elvadulni ezt a szép világot,
De a lelkem mélyén él még egy kis remény,
Hogy nincs mindenkinek kő a szíve helyén!
Bízom hát a szépben, jóban, emberségben,
és az angyalokban odafönn az égben!
Akik megmutatják kinek mit kell tenni,
Az hogy mindenki boldog tudjon lenni.
És mert versem címe karácsonyi óhaj,
A számat elhagyja most egy gyenge sóhaj.
Legyen egész évben minden nap karácsony,
S öröm legyen élni ezen a világon
Boldog,Békés Karácsonyt!

 

 

 

Karácsony
Egy nap meg egy este
Minden esztendőben:
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem!
Ha nem is, ha nem is
Valami sokáig:
Karácsony estétől
Karácsony napjáig.
Karácsony estéjén,
Hogy a csillag támad:
Kinyitnám aranyos
Gyöngyös palotámat.
Minden elhagyottat
Oda gyűjtögetnék,
Sápadozó árvát
Szárnyam alá vennék.
Ha koldus, ha bűnös:
Nagy birodalmamba'
Szerető szó nélkül
Senki sem maradna.
Könnyet ahol látnék:
El azt sem kerülném,
Szép selyem kendőmmel
Szépen letörülném!
… Karácsony estéjén
Minden esztendőben,
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem!

 

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

 

 

 

 

 

 

Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a tél, az este békét igér.
Lassan itt a pillanat, talán ma felenged a fagy az összes jég szív alatt.
Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet,
És a fák felett valahol ott lebeg a halk csengőszó.

 

 

 

 

 

A lélek lélegzete a szeretet,
Mely karácsonykor a szívekhez
Vezet, fellebbentve szárnyait
A szürke életnek. Csak ülj
Csendesen, semmit ne csinálj,
A gyertya lángja mellett
Terjengjenek gondolataid,
Ébredj rá önvalódra a béke
Fája mellett, de maradj éber,
Tudva, a fű kinő utánad. S
Száncsengő nyomán indulj
El megkeresni a karácsony
Hangját, ott belül, a lelkedben.

Dombok hajlott hátán hópihe-álmok járnak,
édes mézeskalácsillat lengi be a tájat,
óvatosan lépdel felénk a szent éj,
tenyerén csillagok, homlokán bűvös fény.

Lassan lelkeink is ünneplőbe bújnak,
nem kutatja senki, mit is hoz a holnap,
lélegzetvisszafojtva lessük a csodát,
ahogy a szeretet széthinti hímporát.

Szemünk csillogását gyertyák lángjai festik,
fogjuk egymás kezét az utolsó percig,
nem várunk meglepetést, megkaptuk azt már rég,
egymás édes közelsége a legszebb ajándék.

 

 

Sok ezer csillogó fény árja önti el az egész világot.
Ma éjjel mindenki szívében ott vannak az álmok.
Angyalok szállnak
békét hintenek mindenki szívébe.
Szeretetet szórnak csillagfény zsákjukból az ünnep
örömére.

Minden ember lelkében most dal van.
Ami nem szól hangosan csak csendben, halkan.
Lágy a dallam a szeretet hangja.
Minden gondolatban csak szeretet van ma.

Őrizd meg örömöd az év minden napjára.
Szeress, mert ez a szív boldogsága.
Az édes dallam, mely lelkedben dalol, minden
lelket érint a világon valahol.

Csendes a karácsony. Mézédes illata.
Tiszta szeretetből,
angyali mosolytól ékes ünnepünk asztala.

Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája!!!!!

 

Hópehely volt, felhőkből szökött,
széllel cicázott fejem fölött.
Örült a lelkem, mert kezemre szállt,
pillanat csendjében vízcseppé vált.

Fenyőfa volt, az erdőben élt,
fürge fejszémtől hóágyba tért.
Karácsony napján ünnepi díszben,
tűlevelére habcsókot fűztem.

Ajándék volt, mikor megszülettél.
Reménytelen éjbe toppant a fény.
Felkészültem, hogy útra keljek,
jászolod elé térdepeljek.

 

 

A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
/Pilinszky János/

 

 

Egy Gyermek sír fel...
Egy Gyermek sír fel messze az Időben,
a Szeretet van éppen születőben,
s a test igáját álmodván magára,
Fényt sír a betlehemi éjszakára.

"Világ világa", lám e csendes éjjel:
Virágzó ága Új Egekbe ér el,
s ha szívünk mégis rest az új tavaszra,
termő rügyet bont éltető malasztja.

Semmik vagyunk, fázunk, Te vagy a Minden...
Benned derengünk vélt kétségeinkben:

Sarunkon lábnyomod aranylik át,
megszentelvén a meglelt Út porát.

Repess szívünkben, Drága Kicsi Gyermek!
Jászolodban adj helyet Magad mellett...
Hadd harmatozzon Lelkecskéd, az árva,
Szikes szívek Örök Karácsonyára!

 

 

 

Vigyázz a karácsonyodra

Ha hó hull,
Vagy forró csókok hűlnek
Jégvirág szúrta szíveden,
S hiszed, hogy örökös vendég
Üres szobádban a magány,
Ne rohanj gyantaillatú emlékek után,
Karácsonyodra vigyázz, nyújtsd kezed
Egy kéz után, s vágyaid jászolára,
Suhogó remény hírnöke száll.

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.
Mikor a fenyö illata megérinti szívünk, ezen az estén,
kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni, és bízni a jóban.
Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Karácsony
Smaragd-oldala - © 2008 - 2025 - smaragd-oldala.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat