" Amikor egy orvosi vizsgálat felállít egy végzetes diagnózist, az ember reakciója mindig fájdalommal jár. Bezárkózunk és várjuk a halált. Nem tehetünk ellene semmit. De, ha nem hagyjuk elveszni az álmainkat rájövünk most kezdünk igazán élni! Már nincs ami visszatart egyes őrültségektől. Amikor elmondjuk hozzátartozóinknak, csak sajnáltatást kapunk és ezáltal beleivódik mindennapjainkba a fájdalom.
Az is bizonyos, hogy a legnagyobb veszteségek vagy fájdalom során találunk rá Istenre és ismerhetjük meg Önmagunk! Már nem fontos, hogy mennyi pénzünk van és mit birtokolunk, milyen drága autó áll a garázsban! Egy a fontos! A Szeretet és a jó élmények amit emlékeimben magammal vihetek!
- Én nem vagyok beteg, még élek és itt vagyok!
Ki akarom használni az élet minden lehetőségét és nem hagyom, hogy a hátralévő napjaim megmérgezze a tudat, hogy sorsom véges! Úgy akarok élni, mint egy egészséges ember! Meg akarom mutatni, minden kényszeres panaszkodás felesleges! Hiszen mindenkinek meg van írva a végzete.
Ilyenkor már nem számít a pénz csak az, hogy megtegyem azokat a dolgokat amit szeretnék! Látni akarom a világot és megélni a szenvedély minden percét.
Nem panaszkodom, még itt vagyok teszem a dolgom. Szeretni akarok! Megismertem az Isteni szeretet végtelen igazságát!
Nem bántok senkit és másként látom az emberek panaszkodását és önsajnálkozását. Nekik fogalmuk nincs mi az életben a legnagyobb kincs! Csak azt hajtogatják: "Szegény ÉN"
Szánalmas, amikor egy jelentéktelen probléma kapcsán ellökik szeretteiket, vagy bántják hiszen lehet, hogy holnap már nem tudod megtenni a bocsánatkérést és belesüllyednek a lelki fájdalomba , mintha az lenne életük legnagyobb vesztesége!
Betegségem által mind inkább az emberi segítés lett a célom! Rávilágítani a tudatot mit veszítenek egyesek panaszkodásukkal és milyen lehetőségeket szalasztanak el ez idő alatt! S közben akiknek segítek, fogalmuk nincs milyen az amikor az ember igazán ismeri az élet legnagyobb gyötrelmét, ők csak panaszkodnak, ahelyett, hogy felülemelkednének a pillanatnyi rosszon és élveznék a élet szépségét! Ezek az emberek csupán bebörtönzik magukat saját tudati kényszerűségükbe s ezáltal saját foglyaik lesznek, elmulasztják életük végtelen csodáit "