Életünk nem más, mint veszteségek sorozata. Annyi mindent és mindenkit elveszíthetünk...
Barátot, szerelmet, vágyakat, munkát, egészséget, az álmaidat, pótolhatatlan személyeket...Van az úgy, hogy hullámvölgybe kerülünk, azt hisszük, ennél nincs is lejjebb, hiszen a veszteségek fájnak.
Van egy dolog, amit soha ne veszíts el, a Remény. A Remény talán a legjobb dolog ezen a világon.
Nagyon sok minden belőle építkezik, a Remény már majdnem a HIT...ha elveszíted, vége az életednek.
A Remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz.
Tápláld magadban mindig, hogy új erőre kapjon, felépíthet egy egész templomot a szívedben...
JeepCKing
Ne add fel!
Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad…
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés…
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted…
Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral…
Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek…
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz…
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel…
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás…
Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Amikor a reményed meghalni látszik,
s lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.
Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.
És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!
Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!
Soha ne add fel, ha még megpróbálnád. Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál. Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél, sose mond, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni.
Úgy érezte, mintha szenvedélye csontos ujja megkopogtatta volna a vállát, majd nagyot taszított volna rajta, hogy induljon el előre. Nem tudott harcolni a hívás ellen. S ami még ennél is rosszabb volt, nem is akart.
Ha elromlik minden,mint megesik néha
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés mit kapsz,de sokkal tartozol,
Nevetnél bár,de sóhajtozol,
Ha úgy érzed a sok gond leterhel,
Pihenj ha kell,de soha ne add fel,
Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
mert feladtuk s nem tartottunk ki végig,
Ne add fel hát,ha lassan is haladsz
A siker talán már csak egy arasz.
a cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli.
Sokszor a küzdő nem várja meg,
hogy megnyerje a serleget,
És túl késő mire belenyilal
hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak forditottja
Kétség fellegének ezüst árnyalatja.
És nem tudjuk mily közel a siker,
talán orrunk előtt van de nem hisszük el.
Küzdj hát tovább,ha ér sok csapás
Ha húz az ág is harcolj tovább