Smaragd-oldala

Te vagy az Úr egyik angyala,
Ki a földre szállt és lassan, de
haladva előre néha meg-megállsz.
- Féltelek! -

Egy nagy-nagy csoda vagy!
Jóság és szépség édessége,
drágakő, zafír, de nem hivalkodó.
- Nem féltelek! -

Értéked ésszel föl nem fogható!
Szavad halk, mégis "az egekig ér".
Bízva bízzál magadban is!
- Féltelek! -

Higgy! Tűrj! Szeress!
Önmagad meg ne vesd!
Kövesd az Úrnak angyalát!
- Nem féltelek! -

Kérem Megváltónkat,
Kísérjen végig utadon!
Vigyázzon reád úgy, ahogy kell,
Úgy mint Ő, én úgysem tudom!

Tudod, óvó szeme rajtad,
bizton kezébe tedd kezed!
Neki mondd el óhajodat,
"Kívánságod Neki parancs!"

Forrás:Poet.hu(Mysty Kata)

Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

Várnai Zseni

"Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
reményeid el ne hagyjanak.
Mert sokszor a romok fölött,
a legszebb virágok nyílnak!"

Hogy mit adhatnék Neked, ha hatalmamban állna?
- Nem mesés gazdagságot, - csak elegendőt ahhoz,
hogy távol tartsd a szorongást
és reményt nyújts az elesetteknek.

- Nem mesés szépséget, - csak szerető szívet.
Esélyt, hogy bölcsen használd fel adottságaidat,
- hogy megválthasd velük a világot,
és mindez örömet is okozzon Neked.

Kívánok Neked érzéket, hogy felismerd
a minket, körülvevő szépséget.
Bátorságot, hogy kitarts és egyre erősebb légy,
örömet, elégedettséget, szeretetet.


Életet, melyet érdemes élni.

(Pam Brown)

Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni.
Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt.
A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad.
Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

/ Ernest Hemingway /

"Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor.
Először, hogy legyőzd a félelmedet. Másodszor, hogy megtanuld,
hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni."

Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.

(Róth Márta)