Smaragd-oldala

Csupán a lelkem egy kis darabja… mit ma belőlem láthattatok…

"Minden örök és minden múlandó is egyben, ami örök, az viszont nem múlik el sohasem...benne él a szívedben, lelkedben...
Vannak napok, melyek sötét felhőket hoznak az életünkbe, - történnek dolgok, betegségek, szomorúságok, elmúlások, válások, tragédiák... Ilyenkor nehéz a szerelemről beszélni, nehéz az érzéseket kimutatni, mert FÁJ... fáj minden, fáj az élet, fáj a létezés. Nincsenek mosolyok, nevetések, kacagások,- szinte megáll az idő, megáll minden... - majd a lelkünk legmélyén egy halványka fénysugár keresi a helyét, kiakar törni, befészkelődni tudatunk sötét fellegébe, és megmutatni a megértést, az okot, a fájdalom kiindulópontját...és a e kicsinyke fénysugár már kezdi könnyíteni fájdalmunkat.
Megáll az idő, ha elmúlik egy szerelem, ha csalódunk, ha elveszítjük azt aki valaha a legtöbbet jelentette, ha a halállal nézünk farkasszemet, ha a tragédia sorscsapásként ér - ilyenkor megáll az idő.
Majd lassan, mikor lecsendesedik a fájdalom kegyetlen vasfoga, a félelem és rettegés, a bizonytalanság sötét felfőjén tovaszáll, akkor újra elkezd a lélek mosolyogni, elkezdi hallani a lélek dalát, és engedi befogadni az újat, az élményeket, a reményeket,- az életet önmagát.
Az élet egy szerelem, és az élet szerelmesének lenni egy gyönyörű emberi adottság, küldetés, az élet szerelme Benned is benned van e percben, e pillanatban is...
Üdvözöld és fogadd el a szenvedést értékként, a fájdalmat érzékként, a szomorúságot erényként, a bánatot diadalként, - hiszen enélkül nem tudsz majd különbséget tenni, nem tudod fogadni a jót, a szépet, az élet adományát...
Mosolyogj, nevess, nézz körül, és nézd az élet jó oldalát, és ha újra rád köszön a szomorúság, akkor gondolj arra, hogy csakis így tudod befogadni az életet magát...

Mikor a lelkem egy darabja felszállt az égbe a legértékesebb földi kincsem így vigasztalt a lelkemben:
"A szeretet fényét hozta közénk. Érezzük őt! Itt van most is, hozzánk egészen közel. Fejünket vállára hajtva lágyan simogat, és a végtelen létről mesél.
"Ne féljetek"– mondja, - "hiszen nem változott semmi sem"...

Azóta tudom, hogy minden örök és minden múlandó is egyben, ami örök, az viszont nem múlik el sohasem... benne él a szívedben, lelkedben..."

Az szeretnék lenni,aki akkor voltam,amikor az szerettem volna lenni aki most vagyok.

A szív törékeny műszer. Ezért is óvjuk olyan erőteljesen, ezért adjuk oda olyan ritkán, és ezért jelent olyan sokat, ha mégis megtesszük. Vannak szívek, amelyek törékenyebbek másoknál. Valahogy tisztábbak. Mint a kristály az üvegek között, de még összetörve is gyönyörűek.

Egyetlen dolog

Nem akarok mást csinálni.
Csak fekve felhőket vizsgálni.
Aztán úgy maradva csillagokat számlálni.
Felkelni és előlépni, majd hátrálni.
Virágot szedni, zenélni, sétálni,
Éjszakahosszat beszélgetni és várni.
Kutyával játszani, nevetni, ugrálni,
szántani, vetni, ásni, kapálni,
csodálkozni, segíteni, keresni és találni,
szöszmötölni, gondolkodni, csak állni,
bámulni, kezet fogni, föld felett járni,
hangyákat számolni, valami jobbra vágyni,
pohárból inni, tintával írni, ajtót bezárni,
nézni, látni, lépni, mászni, félni, fázni,
létezni, lélegezni, szívemmel vért pumpálni...
mindegy mit, csak veled csinálni.

/Horváth István/

Álmok suhanó özönében, 
minden reggeli köszönésben, 
minden szerelmes ölelésben 
ott vagy te is. 

Boldog emberek örömében, 
arcot simogató tiszta szélben, 
Igaz emberek hitében 
ott vagy te is. 

Fenn a végtelen kék égen, 
Benne a sugárzó napfényben, 
Minden édes álomképben 
ott vagy te is. 

Minden mámoros érzésben, 
Minden válaszban és minden kérdésben, 
És a szívem minden versében 
Ott vagy te is.

 https://youtu.be/PECk9A-07Pw

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat