Ha bölcsebb lennék,mint milyen vagyok,innám a fényt ameddig rámragyog"
(Várnai Zseni:tavasz)
Várnai Zseni: Orgona
Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.
Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!
Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom... Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Napsugárral simogatnak bárányfelhős angyalok,
kéklő égen, fehér fények párnacsatát csapnak ott.
Zöld ruhában lejt lent a táj, s mutatja a divatot,
szirmot szórva, álmodozva, elmerengik a napot.
Virágos víg dallamokat csicsergik a madarak,
versenyeznek, ki köszönti szebb nótával a tavaszt?!
Rügyet bont kint minden növény, növeszti a levelet,
nagy pompával búcsúztatja a rossz időt, a telet.
Néha még ha könnycseppjeit szórja el a magas ég,
megrettenve rezzen össze az, ki tavasz vágyban ég,
reméli, hogy nem más ez, mint kósza időváltozás,
s hűvös szelek nem röpítik tova az ősi szép varázst!
forrás:Poet.hu
Várnai Zseni:Csodák csodája
Tóth Árpád:Kora márciusi napsugár
A végtelenből jött, de a platánok
Hallgattak, a sok zord, kevély sudár,
- Csak villámtól reszketnek a titánok,
Mit nékik egy kis halavány sugár! –
S ő félve zuhant alá, a mogorva
Törzsek között oly sötét volt a kert!
De lenn egy csöndes, paraszti bokorra,
Egy alázatos, vak pajtásra lelt.
Akkor a sugár szelíd aranyszája
Súgott valamit, s meghalt a sugár,
Ám megszületett március csodája:
Ezer rügy-szemét rányitotta már
A vak bokor az elámuló estre,
S minden szeme a Végtelent kereste.
Tanóczki Köles Ildikó:TAVASZTÜNDÉR TÁNCOL
Aranyhaja libben
holdsugár tükrében,
Tavasztündér táncol
csillagfényes éjben.
Lágy, selymes hangja
bűvöli a tájat,
dallamára langyos szél
ringatja a nádat.
Táncol a holdnak,
a szélnek, a fáknak,
melengető szívétől
a folyó megárad.
Szikrázó lépte nyomán
jég és hó megolvad,
didergős, zimankós tél
táncától elhamvad.
„Tavasz van, tavasz van!”
Suttogják fák, bokrok,
meghajol egy fűzfa,
s köszöni a táncot.
Mentovics Éva: Bodzatündér
Szunyókál a körtefa,
egy levél se lebben.
Megszólal a tücsökdal
odakint a kertben.
Bodzatündér táncot rop
víg tücsök-nótára.
Csak úgy lebben hófehér,
illatozó fátyla.
Átlibben a bokrokon,
kis patakon túlra.
Csipkés, fehér szoknyában,
illatárban úszva.
Weöres Sándor:A TÜNDÉR
Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.
Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.
Juhász Gyula :Megint tavasz van
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.
Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.
Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.
Kovács Daniela:Lélekvirágzás
Tavaszi szél zúgatta odakinn a fákat,
langy-viharaitól vemhesek az esték
míg indiántáncra perdültek az árnyak,
a titokterhes eget ablakomból lesték.
Suhogó múlt és lélek itt a liget
rügy-szava száll át árva lelkemen,
tejfátyol sző ruhát a meztelen vidéknek
szépségétől könnycsepp öleli át szemem.
E halk bágyadás ajkaimról ásít,
így elrévedve, a messzeségbe hosszan,
s hogy leszáll az éj, furcsán parázslik
a tarágak közül, ha csillagfénye moccan.
A teli-képű hold a tó fölött remeg
szinte idehallom ájult-finom neszét,
szétterülő ezüstje ma illatos és meleg,
és néma rezgése, szent csillagbeszéd