Smaragd-oldala

Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk. Óriási bennünk a veszteség, pedig kaptunk valamit. Egy új jellemvonást, ami később életmentő lehet.

Búcsú tőled!

Ki is vagy az életemben? Nem tudom! Tudom, hogy életeken át szerettelek és minden szálnál, minden problémánál erősebb ez az érzés : ismerlek!
Ismerlek, nem kell, hogy megszólalj, nem kell, hogy mozdulj! Ismerlek, mert Egy vagyok Veled! Az-az Egy köt össze, ami mindenki mással lélekben, de Veled érzem az együtt beszívott levegő örömét,…. a testetlen összetartozást! Ha lélekzem, Téged lélekezlek be, csak Te vagy !
A lét a szerelem öröme szépsége!
Határtalan és korlátlan ez az érzés és csak önmagáért, kívánja neked: BOLDOG LeGYél, éld ,tapasztald meg ezt az örömöt, ami most bennem ég, feléget minden fájdalmat, minden szenvedést,… eltűnik, mint a hajnali köd, hogy helyet adjon a fénynek , hogy betölthesse végre a NAP, a fény a helyét!
Világítsa be életed szent napját ez a tűz, romboljon le minden légvárat, félreértést,….
Szeretek és bennem élsz, ezt mélyen tudom, soha el nem választható módon, ott vagy a szeretetemben! Újra és újra megtalálom, felismerem ezt, olyan találkozás ez, ami ott folytatódik, ahol abba maradt, az elején, Ott fent.
Lejátsszuk szerepeinket, tovább megyünk és újra folytatjuk, mert jó együtt Veled és ennek se vége, se hossza. Ott fejeződik be, ahol abba maradt és ott ér véget: a szeretetben.
Ez az Út, amit bejárunk együtt. Mindig Van választásunk, hogyan folytassuk!
Az igazi bátorság ahhoz kell, hogy szembe tudjak nézni a félelmeimmel, a kételyeimmel és már nem is vagyok benne.
A szeretet az, amiben hiszek, ami felé tartani akarok a megtapasztalható, megélhető, mindig ott lévő EGYÜTT-LÉT.
Tisztelem a szándékod, mindig is tiszteltem a választásod, az akaratod, - hogy milyen tanulási utat jelöltem ki általad, néha nagyon fájt.
Így van jól…..így volt jól!

Most minden felkavarodott.
Állóvíz, amibe beledobtak egy követ - egy érzést- és fodrozódik minden sejtemben, érzésemben a nyilvánvaló, az ismert, Szeretlek. EZ VAN, és NEM tudok mit kezdeni vele!

Kérdeztem Tőled valamit, emlékszel? -Tudod miért vagy itt? Nem mondtál semmit…..hallgattál.
De a lelked válaszolt: Hogy elmenjek.
Egyszerű tiszta szavak. Őszinték és mély igazságot mondtak ki halkan csendben.
Sírtam. Folytak a könnyeim, egyszerre voltam boldog és szomorú egyben. Olyan, mint amikor tudod. Vége, de még valami marasztalna …a pillanat, amely összeköt és ami elválaszt ..valahol a semmiben ér össze a szívben fáj és örül együtt, hálás mindenért ami történt.
Nem igazán elmondható csak átélhető, mint az élet maga.
Még egy ideig forog az érzés, még felkavar…. de tisztán kivehető egy új kezdet, halványan dereng egy tiszta fény, valami indul vagy folytatódik -ki tudja! talán nem is kell ismerni – az okot mely tovább gördít, egyszerre csak ott van…, benne vagyok egy áramlatban az új teremtésben… minden lassan szép emlék, egy mosoly, egy öröm,
MEGTETTÜK AMIT KELLETT, amit lehetett!
JÓ UTAT NEKED – és KÖSZÖNÖM.
Isten áldjon, óvjon szeretetével, gondoskodjon RÓLAD, ahogy eddig is tette! Fogadd el nagyszerűségedet és helyedet ott és abban, amiben élsz.
Ezt a levelet máskor fejezem be...

"Továbblépek szürreális jelenet ez.
De a szívem soha nem távolodik el innen.
Szavamra mondom, szomorú vagyok.
Amit megtanultam, soha nem felejtem el.
Úgy megyek el innen, hogy több vagyok,
mint amikor idejöttem.
És pont emiatt visszatérek majd."

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Valamitől mindig búcsúzunk.

Sokszor vissza-vissza idézlek
Egy percre s megint búcsúzom.
Lelki szemeimmel tovább nem nézlek,
S megyek tovább a régi úton.

Mégis jó volt ami volt
Megfogni egymás kezét.
S elnézni, hogy mosolyog
Szemeidbe a csillagos ég.

Hallgatni éneklő csacsogásod
Míg szemem édes kis szádra tapad
Ahonnan üde kacagásod
Ömlött, mint a fürge patak.

Elbúcsúztunk, de nem örökre,
Gondolj reám, Isten veled!
Olykor majd meg-megremeg ajkam,
Ha meghallom nevedet.

E vers néhány hang lágy üteme
Megrezdül majd szívemen,
Mert úgy érzem már
Nem vagy nékem idegen...

(Szender Béla)

Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeér. Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka.(Sarah Dessen)

Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem... És ha van még benned valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg nekik... írd meg ezt a találkozást... és írd meg nekik, hogy hagytalak el, és hogy tűntem el, beleolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé.(Karinthy)

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat