Smaragd-oldala

Mesél a csend. Szinte ordít az éjszakába. Gondolataid fájnak, de nem tudsz tőlük szabadulni. Elmerülnél a képzelet tengerében, de szakadatlanul forog a valóság-kerék. Magasra felcsap a gondolat-hullám, majd visszahúz a mélybe.
Futnál, menekülnél, de nincs hova. Egyedül vagy. Felejtenél, de képtelen vagy. Fogva tart egy szó, egy álom. Próbálod magadba szívni e szót, átélni, átérezni, mélységében. Csak egy elképzelt álom? Sejtjeid dübörögve zakatolnak, nem, nem, nem. Valóság. Igen, az. Tükör, amibe belenézhetsz. Láttad már magadat benne. De most fénytelen. A sűrű homályban látsz valamit. Villámlik. A villám, érted született. Nem társad, csak utad ezen pillanatában melléd szegődött. De hatalmát kimutatva eltűnik. Csak egy perc volt. Vagy még annyi sem. Egyedül vagy. Kimondott szavak, talán már csak vergődnek. Céltalanul koppannak, mint ahogy az eső kopog az ablakon. Fekszel az ágyon. Fázol. Jégbe fagyva remegsz, érzed, ahogy ereidben lüktet a véred, legalább az melegít. Már csak a Hold ezüstös fénye vigyáz Rád. Kinyújtod kezed felé, de csak a semmit markolod. Egyedül vagy. Kiáltanál a végtelenbe, de nem tudsz megszólalni, valami a torkodban. Folynak könnyeid. Nézheted a sötétbe borult eget, de még a csillagok is elbújtak. Nincs kihez szólnod. Fejed magasra emeled, talán, hátha legalább egy csillag ragyogna fényesen,de nem. Sós íz a szádban, könnyed íze, mi megállíthatatlanul folyik. Mintha lehúzná a tehetetlenség súlya a földre. Onnan indultál, oda tartasz. Egyedül vagy. Fájdalom-kövek hevernek mindenhol. Beléjük botlasz, most is. Talán csak homokszemek, talán kavicsok vagy nagyobb kövek, kinek melyik. Neked sziklák. Hangtalan próbálod áttörni a sziklafalat, lehet mögötte vár az Éden. Lassan már képtelen leszel áthatolni rajta. Emlékezz, volt, hogy sikerült. De már fogy az erőd. Meddig bírod még, Egyedül vagy. Fáj minden. Talán egy ölelés enyhíthetné fájdalmad. De csak a falak néznek Rád. Mintha a sötét sarkok bólogatnának, igen, lásd be, nincs kit ölelned. Álmodban volt. Oh, az álmaid. Végignézed, ahogy minden szertefoszlik. Valahol a távolban talán Valaki még gondol Rád. Egyedül vagy. Még mindig egyedül. DE MÁR ÉBREN! Közben pedig rájössz ez nem álom volt , hanem valóság.

Magány  

Egyedül érzed magad? Némelykor nehéz érzés, nyugtalanság kerít hatalmába, úgy érzed, mintha hiányozna valami,valaki  az életedből. Rád nehezedett ez az érzés, kínoz, nem hagy nyugton, elveszett léleknek érzed magad, akinek nagyon is szüksége lenne a megkönnyebbülésre?Néha el kell veszned ahhoz,hogy megtaláld önmagad.
Keresd a csendet, merülj önmagadba, engedd meg magadnak a gondolatot, hogy szellemed magához tudja vonzani a jót: „Kívánságom beteljesedik, mert annyira vágyom utána, hogy ez a vágy hatalmas energiát sugároz.” Indulj ki abból, hogy a csoda már megtörtént, akkor is, ha nehezedre esik erre összpontosítani. Gondolj arra mikor egyedül érzed magad..: valaki,valahol rád gondol...

Ha megfoghatnék egy szivárványt,megtenném.Csak Neked,hogy a szépségét megoszthassam Veled.Azokon a napokon,mikor egyedül érzed magad,építenék egy hegyet,ami csak a Tiéd lenne.Egy hely a kikapcsolódásra,egy hely egyedül lenni.Ha gondjaidat kezemben tarthatnám,a tengerbe dobnám őket.
De ezeket nem vagyok képes megtenni.Nem tudok hegyet építeni,vagy megfogni egy szivárványt.De engedd,hogy az legyek,amit a legjobban tudok:
Egy barát,aki mindig itt van...

Magány  

"Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

Mikor a tükörben idegen az arcod
És eluntad végleg a harcot
Mert tudod, hogy sohase nyertél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak
Hogy nem vagy egyedül
Hogy más is ugyanúgy magányos
És másnak sem sikerül
Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk
Hogy sokan vagyunk egyedül
A magány, az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik - itt belül

Mikor az évek már összefolynak
És nem jelent semmit a holnap
És magadtól fel se kelnél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak
Hogy nem vagy egyedül
Hogy más is ugyanúgy magányos
És másnak sem sikerül
Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk
Hogy sokan vagyunk egyedül
A magány, az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik - itt belül..."

/Bródy János/

Ragadd meg a napot!

Ez a szó egy latin kifejezés, amit nagyon sok ember használ, de tévhitben vannak a szó jelentését illetően, mert ők azt mondják, hogy ,,Élj a mának!",de a helyes jelentés: ,,Ragadd meg a napot!"

Élvezzük ki az élet minden percét, vegyük észre az apró szépséget a világban!!!
De vajon tényleg ezt tesszük? Valóban megtehetjük?

Sokan elmennek az olyan apró, de csodás dolgok mellett, mint a madárcsicsergés, a napsugarak győzelme a felhőkön vagy a nem várt kedvesség és a mosoly.

Fontos a tervezés,fontos az előrelátás de még fontosabb az hogy ragadd meg a napot és élvezd a gyümölcsét annak amit az élet kínál neked bármilyen formában is nyújtja azt.

Ha egyedül érzed magad,nézz magadba

A Föld Neked forog. Az óceánok Neked áradnak és apadnak. A madarak Neked énekelnek. Minden gyönyörûség, amit látsz, minden csoda, amit tapasztalsz, Érted, Neked van. Nézz körül. Ebbõl az egészbõl semmi nem létezne, ha Te nem lennél. Mindegy, hogy eddig mit gondoltál magadról, most már tudod, hogy ki is vagy valójában. Te vagy az Élet tökéletessége.

"Valahányszor magamra hagyott egy pillanatra, a magány lesben állt, éles karmait belém meresztette, és amikor már majdnem megfulladtam, ő akkor toppant be és mentett meg engem."

Jobb éhezni,mint egyedül lenni.Mert amikor egyedül vagy-és nem a választott magányról beszélek,hanem amikor kénytelenek vagyunk elfogadni,hogy egyedül vagyunk-,az olyan mintha már nem is lennél az emberiség része.

Coelho

Mikor egyedül vagy, az idő metszeni tud, mint a penge.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat