Smaragd-oldala

Az arc

"Te vagy az arc a fejemben, aki forgószelet támaszt, amikor találkozik a tekintetünk. Pillantás, amely regényt ír bennem, mégsem mérhetem fel szóval az értelmét. A szemek, a tekintet, mely sokat mond. Az árnyékomba burkolózva találtál rám, mint horizonton a nap fénye. Te vagy az arc, melyet magamban hordok, az arc, amely figyel, az arc, amely felébreszt, amikor lehunyom a szemem, az arc, aki Te vagy, az arc, aki hall engem belülről, mélyen a bőröm alatt, túl a húson, s csonton. A részem vagy. Te nem is tudod, hányszor, de hányszor üvöltök bele az éjszakába, torkom szakadtából kiáltom neved az álom mezsgyéin, mert a valóság hallgatásra ítél, beforrasztja ajkaim! Nem szólhatok Rólad senkinek! Pedig legszívesebben ismerősnek, ismeretlennek kihúznám magam a büszkeségtől Rád nézve „ Ő az!!”

Zorán:Ezer Alakban
 
Leejtett szemüveg szilánkjában,
Novembert ölelő félhomályban,
Égre mutató kiszáradt ágban,
Szavakat rejtő némaságban,
 
Gazdátlan kutyák tekintetében,
Síró ablakot ringató szélben,
Könyvembe préselt naplementében,
Biciklin bolyongó csengetésben,
 
Ahogy az időn átrohantam,
Elkísértél ezer alakban,
Amikor majdnem magam maradtam,
Visszatértél ezer alakban,
 
Behunyt szememen átsütő napban,
Virrasztó csendet vigyázó falban,
Egymásba fonódó félszavakban,
Titokban intő kézmozdulatban,
 
Amikor majdnem, majdnem feladtam,
Velem voltál ezer alakban,
A reményt már-már veszni hagytam,
S megtaláltalak önmagamban

Presser Gábor : Hűségdal

„Fenn a fán és a fáról leesve
négykézláb a diót keresve
Almalopás és menekülés közben
Lihegve, röhögve, kéz a kézben
Jó veled

Színházban, templomban, moziban,
boltban,
Az utcákon és a kék alagútban,
Taxiban, biciklin, mezítláb porban,
Izzadva, fázva, jóban-rosszban
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt
nélküled

A folyóparton, térdig a vízben,
A víz alatt vagy a víz fölött
éppen,
A híd alatt, mikor szegények
leszünk,
A pálmák alatt, mikor gazdagok
leszünk,
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt
nélküled

Mert a szerelmem voltál, a
 szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve,
szeretve vagy

Munka előtt és munka helyett,
Mikor reggel az ágyban kávéhoz
tejet,
Gömbölyödve és félig kinyúlva,
Évek óta és évek múlva,
Jó veled

Csőbe húzva, esőben, hóban,
Sírva vigadva, nyakig a bajban,
Álmodozva, úgy lassan szépen,
Akkor is, ha nem szeretsz éppen,
Jó veled

Ady:Most követellek magamnak

Ereimben boldog tüzek szaladnak,
Harsány szívvel követellek magamnak,
Mint régen-régen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.

Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,
Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet
S már nem rivallnak
Halál-sikolyos félszek és tilalmak.

Kedved ha másult, már hiába másult,
Tartom szived úgy, ahogy reám hullt
Vérbe-vesződve,
Sorsához nőve és sorsába nőve.

Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság
S a valóság mindig a legfőbb jóság,
Se bűn, se szégyen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.

Imre Flóra :
STANZÁK


Hogy megmártóztam fájdalmas szemedben
Szélcsend alatt, tűzkristály ég alatt,
A pusztulás zöldeskék lángja lettem,
S a csendmadár mögülem elmaradt.
Hiába védtem, kétségbeesetten
Taszítva el becéző szavadat,
Hiába védtem - Mit is? Jaj, ki tudja?
Jutottam villámmarta keskeny útra.

Sodródom, mint a fűzfalevél az árban,
S a parton lesnek esti farkasok;
Szaggattatásban lettél kínra társam,
Sohase nézünk ugyanegy napot.
Rőt angyalt látok, akit félve vártam;
Minden izmom köt, mégis indulok.
Jaj, ki taníthat meg engem dalolni?
Légy átkozott! Nélküled nem bírom ki.

Kénlángok futnak tagjaimba széjjel,
Izzó üvegmassza gondolatom,
Amit hittem vagy tudtam, száll a széllel:
Szemed - a csontvelőmig áthatón -
Krétai nap fényével lázas éjjel,
Ó jaj,többé már nem tagadhatom.
A mindenség kapuja ajkad íve,
Eressz be rajta. Szomjazom sok éve.

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hült ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.

/Frederico Garcia Lorca/

Zira Ocsovai

Csend és Hang

Szükségem van Rád,
Csendnek a Hangra;
Rád vár s Veled száll
kedvem a magasba...

Magyarázz! Mesélj!
Háborodj fel néha!
Kuncogj! Nevetgélj!
de ne maradj néma.

Törd meg a csendet
mi most körülvesz,
mint Szó a Csendben
az élet - Te lehetsz!

Kiabálj! Nevess!
-ha a némaság hallgat-
én vagyok a Csend
s Rád várok a Hangra....

Rajki Miklós:Szeretni...

"Szeretni, tudni kell, s ha kell
a másik lángjában égni el...
De nem csak a lángban, hanem, ha kell,
szeretni az üszkös parázsban.
Mert jóban a jó, nem nagy mutatvány.
A könnyű és a laza, nem nagy feladvány.
De mikor a nehéz van éppen a soron,
Mikor a szükség van porondon,
Mikor összefogva, lehet, hogy csak
fogakat csikorgatva,
szükség van minden erőre,
biztatásra és tiszta bensőre, ha ki kell állni
a goromba szélben,
s vállalni kell úgy, ahogy vagyunk,
Engem, vagy Téged.
Ha a bennünket bántó szó több mint a biztatás,
Kevesebb, a felénk nyújtott kéz, mint a taszítás,
Mikor támadnak szóval és ököllel,
a hazugság jön szembe karban a kárörömmel,
Mikor másnak az a jó, ha nekünk rossz,
Mikor a szél is enyhe illat helyett, kesernyés füstöt hoz,
Akkor kell a szeretet igazán!
És akkor kell a hűség és kitartás!
Akkor kell átkarolva, ázva, fázva,
a viharban összehajolva, egymást segíteni előre,
hogy majdan az élet napja, újra fordul kelőre,
még legyünk mi is, ne csak a pusztulás,
a korom, a füst, a lelki, s testi árulás.
Akkor kell a szeretet!
Akkor kell igazán..

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat