Smaragd-oldala

Szemtől szemben álltak egymással. A Fekete Unikoris és az a valaki, akiről senki sem tudta, hogy ki is valójában. Ezt csak az Istennő tudta és a test és lélek tulajdonosa. Az egyiknek örökkévaló tudomása volt a lélek természetéről, a másik vagy menekült önvalója elől, vagy sosem létezett igazán. Az Unikornis mélyen a szemébe nézett a másiknak, lélegzete súlyos felhő párákba vonta a másik arcát. Napok, hetek, hónapok, talán évek teltek el így. Az egész erdő, a Mindenség várt arra, hogy a gondolatok szóvá formálódjanak. Az egyszarvú ráért, egész életében csak várt, miért lett volna most türelmetlen? Az erdő zöldje számolatlanul váltott sarjadásból a tél hamuszürkéjébe, de semmi nem változott. A hegyes szarv a másik szíve középpontja felé mutatott. A szív tulajdonosa ajkát egyre szorosabbra és szorosabbra zárta. Nem akart szólni, mert tudta, hogy ezúttal nincsen mentség. Ezen a helyen csak az igazság szólhat. Nincs lelkes, korhadt, poshadt, elszürkült lelkek csoportja akik lelkesen tapsolhatnának neki. Nincs éljenzés, hogy még lejjebb süllyedt, hogy még jobban hozzájuk hasonlóvá vált. Itt csak az Igazság szólalhatott meg. Az Igazság maga az Istennő. Az Istennő nem ellensége, hanem Anyja, kedvese, örök gyámolítója az Egyszarvúnak. Az emberi ármány ezen a helyen nem tudott célt értni.Csend. Csend és csend.

Végül az egyszarvú mozdult meg. Még közelebb hajolt a másikhoz. Csak azért nem kerülhetett ajkuk közel, mert az unikornis szarva bizonyosan átszúrta volna a másik szívét, ha az annyira közel hajolt volna.

- Tanulj meg félig élni. Nem vagyok a szellemed! Fázni fog a lelked az Igaz Valód pillantásától. Nem csak engem veszítettél el, hanem egész nemzetséged.

Az unikornis még közelebb tolta fejét, a másik szívét majdnem átbökte a hegyes szarv.

- Írjál új könyvet! Nyiss új ajtókat, azt nem az Istennő nyitja. Az Istennő egyet nyit mindenki életében. Nem elég oda belépni, át is kell menni. Nekünk mindegy mi az ára, mert Érte tesszük és általa a Többiekért. A Szerelem Egy dolog és nem kiérdemelhető kincs. A Szerelem nem az amit meg magyarázol magadnak. A Szerelem az Harc, Küzdelem és a végén…csakis a végén….győzelem. Hogyan akarsz győzni, ha már a csata elején elfutsz?

Szólt az Egyszarvú. Minden szava halk volt, de súlyos lélegzet-lélek párával terhes. Végül vissza vonult, mert bármilyen fenyegető is tudott lenni, sosem ártott volna a másiknak. Lassan elhátrált a másiktól és mielőtt beleveszett volna a ködbe, annyi nyihogott:

- Emlékezni fogsz szavaimra. Emlékezni fogsz minderre, mert ez nem egy történet. Erről álmodtál. Rólam, az Istennőről és Róla. Nem haragszom, mert mi képtelenek vagyunk a haragra. Nem sajnálok semmit, mert nekünk nincs lelkiismeret furdalásunk. Annyit mondok csak, hogy viszlát.

Az erdő ködfátyolba vonta az Egyszarvút, aki örökre eltávozott a Mélységbe. Talán a tisztásához, talán az örök tél birodalmába. Talán arra a helyre, ahol a bokrok mélyén pihent le…..hó takaróval borítva. Örök álom, ébredés nélkül.

Ébredj és emlékezz arra, hogy ki vagy, hogy élni kezdhesd azt a legmagasabb rendû sorsot, amelyben szellemi létezésed, lelked és tested csillagtudatossága egyesül, s mely által felismered önmagadban, embertársaidban és a Teremtés minden rezdülésében az Isten és az Istennõ egy-egy gyönyörû és tökéletes álmát!

Minden ember, minden apró mozzanat, Életedbe úgy került, hogy magad vontad oda... Az pedig, hogy mit kezdesz velük, csakis rajtad áll! ...

Minden létezés a Forrás végtelen és idõtlen fényébõl született, amelybõl egykoron tizenhárom teremtõ álomösvény nyílt. S mindegyik álom egy-egy gyönyörû csillagösvényt rajzolt a galaxis égboltjára. A csillagok rejtekén hatalmas élõ fényszigetek, fényországok és birodalmak születtek, mint a lélek kozmikus iskolájának állomásai. S ezek a csillagszigetek örök emlékeztetõ jelekként ragyognak felettünk ma is, hogy mi - földi emberek - irányadó szellemi lámpásokra találjunk bennük, általuk, melyek valójában létezésünk idõtlen tükrei és történelmünk kozmikus krónikáinak õrzõi, követei és hírnökei.

Az unikornisok arra emlékeztetnek bennünket, hogy kik is vagyunk valójában. Az angyalok a szívünkön, az unikornisok viszont a lelkünkön keresztül szólnak hozzánk.
Szarvuk egy isteni energiát sugárzó varázspálcához hasonló. Bármerre irányítják, ez az energia gyógyító hatású, és nem csupán testünket és érzelmeinket, hanem a lelkünket is képes meggyógyítani. Az unikornisok még azokat a mély lelki sebeket is elsimítják, amelyektől esetleg már több életen keresztül szenvedünk. Ha készen állunk erre, az unikornisok segítségünkre lehetnek személyes, családi vagy akár országot érintő karmánk megtisztításában. Csupán kérni kell őket, hogy segítsenek.
Ezek a csodálatos, nemes paripák felkutatják azokat, akikből sugárzik a fény, mert tovább látnak saját kicsinyes önmaguknál. Azokat az embereket keresik, akik mások megsegítésére és a világnak - még ha az annak csak egy kis szelete is - a jobbá tételére törekszenek.
Az unikornisok segítenek, hogy kitartsunk elképzeléseink mellett; bátorságot és hitet öntenek belénk a kihívások és nehézségek idején. Megerősítenek és megszilárdítanak elhatározásunkban, méltósággal és vonzerővel ruháznak fel, hogy harcolhassunk az igazunkért. Az unikornisok teljesítik a kívánságokat.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat