Smaragd-oldala

Dóka György:A fű

És fölemelnek majd a csillagok.
Fekete lávaként tapad rám az Idő.
Halkuló mezőkön egy fűszál vagyok:
égre kiáltó és földig görnyedő.

Hozzám simul szálanként ezernyi társam,
selymes szavuk ringatja testemet,
gyökeremmel a lelkükig leástam
és mosolyukkal melegítettem szívemet

mikor rám törtek éjféli fagyok
s deres magányban fázott a határ.
Egyetlen fűszálként sok ezer vagyok,
ki fejét lehajtva tiszta fényre vár.

De fölemelnek majd a csillagok...
álom-mezőkön ringat el a szél;
most még
szélben reszkető fűszál vagyok:
harmatot könnyező, ki Örök Nyárról mesél.

A napfény a vízzel játszott,
A boldogság szemedben látszott,
A Hold csak ránk vigyázott,
Az a nyár még igazi nyár volt.

Markovic Radmila:Nyári gondolatok

Nyári reggelen, ha vajúdva felkel a Nap,
sárga csókot a túlsó oldalnak ad,
várat magára, mire hozzánk is elér,
szeresd a reggelt, mert ez a nap is a tiéd.

Amikor delelőn áll a Nap,
éld az életed, lelked húrjain fakadjon dal,
ne riadj vissza, ha az élettel harcolni kell,
öntsd ki magadból minden érzésedet.

Ne félj rázni öklöd az ég felé,
bátran taposd a járatlan utat, legyen a tiéd,
vidd fel a hegyre azt, akinek elfogyott ereje,
szeresd a hitetlent, akit a sors keze pofozott meg.

Ha eljön az este, és pirosan búcsúzik a Nap,
élvezd az el nem csókolt szépnek tűnő csókokat,
akik veled mennek az úton, öleld kebledre azokat,
reménnyel teli szívvel lessed: fel kel –e újból a Nap.

forrás:poet.hu

József Attila:Nyár

"Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.

Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár."

Osváth Erzsébet: Csupakék

A csupakék sátorég
közepén egy trón van.
Ég királya, a Nap ül
rajta csendben, szótlan.
Tüzes sárga sugarát
szórja le a tájra:
a rétre, a mezőre,
kertek virágára.

Kovácsné Perei Irma:Emlék a Nyárról.

Halkan sír az ég, potyognak könnyei.
A Nyár tarka színét, már az Ősz fedi.
A zordon fújó hideg szél,
búsan lehullott leveleket, söpör elém.

Felveszem, nézegetem,
de már tarka színét, mutatja nekem.
Csendesen kérdezem!
Hol van a forró nyár, amire emlékezem.

A fák árnyékában is, szikrázó nap,
így szórva ránk, ezernyi sugarat.
Hangos énekükkel, a felhők fölé szálló madarak.
A tarka rét, mi a sok színpompás virágát tárta elénk.

A sok-sok boldog nap,
mi mindig hozott egy újabbat.
Hová lett?
Elveszett?

Nem: csak elszállt.
Elszaladt,
de a sok gyönyörű emlék, 
mind itt maradt! 

" A nagy természet miként ragyog,
   A nap mily fényt vet, mily illatok!
     Föld,ág rakodtan színes virággal,
     Minden bokorban ezer madárdal.
     Ezer kiáltás visszhangra vár,
    Ó, föld, ó, áldás,
      Ó, napsugár! "
     / Dsida Jenő /

Áprily Lajos:Így kellett volna/részlet/

Így kellett volna meg - megállni,
  virágaidat megcsodálni.
   Kezedet többször kezembe fogni,
    mosolygásodra mosolyogni.
  Súlytalan szívvel útrakelni,
   erdőn madarakat figyelni.
 Patakos réteken derülni,
  sárkányok útját kikerülni.
 A vadméhekkel kóborolni,
    s dalolni, mindig csak dalolni...

Álomréten egy tündérlány
Cseppnyi tündérhajadon
Vércseppem virágkelyhéből
Előbújt egy hajnalon

Kora nyári harmatokkal
Érkezett a világra
Tündérszárnya oly piros volt
Mint a pipacs virága

Tündérhaja oly piros volt
Mint a nyári hajnalok
Láttam őt és látom újra
Mikor újra meghalok

Virágtündér, pipacstündér
Repülj csak, ha elalszom
Bársony szárnnyal szemhéjamat
Fedd le, Pipacskisasszony

 A napfény íze

 Búzavirágszín szeme, napfény íze van a nyárnak.Titkot susogó lombokról selyem levelek válnak Harmatos a nyári rét:virágát szedem:gyöngyként guruló cseppektől fénylik a kezem.Búzatáblákon aranyos gömbökben szerelemnek vetett ágyon:kerengő szél szalad.Illatasodor:csábít:-hagyd magad!

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat