AZ IGAZI BARÁTSÁG
Egy igaz barátságnak az a jellemzője, hogy bármi történik is, az mit sem változik. A barátság és az a készség, hogy egymáson segítsünk, az élet hátralévő részére is megmarad.
Néha nem értem az embereket. Barátjuknak mondanak olyanokat, akik valójában az én fogalmaim szerint legfeljebb ismerősök lehetnek....
Számomra a barátság az, mikor a másik féllel egy hullámhosszon vagyok. Mikor az életemben nagy változások mennek végbe , ott van mellettem, és segít. Segít azzal, hogy meghallgat, hogy velem együtt keres-kutat, és nem azért mert én erre kérem, hanem azért, mert neki örömet jelent, hogy segíthet. És persze én is ugyanígy vagyok vele: nem azért segítek neki, nem azért állok mellette, nem azért támogatom, mert ő kéri. Hanem azért mert örömmel tölt el, hogy Neki segíthetek, és az ő életét ezzel megkönnyíthetem.
A Barát az, aki mindent tud rólam, és aki kritizálhat anélkül, hogy megbántana. Őszinte lehet velem, még akkor is, ha nem ért velem egyet, és nemtetszését fejezi ki. És én is az lehetek vele.
Barát az, akivel ha találkozom, akármilyen hosszú idő után is, mindig azonnal egymásra hangolódunk. Vele órákig tudunk beszélgetni a semmiről is, sőt ugyanazokról a témákról is, amit már ezerszer átrágtunk. Talán csak a beszélgetés öröméért. Azért mert együtt vagyunk.
Ő az, aki ha engem bántanak még nálam is jobban felháborodik rajta, és jobban el is keseredik. És ő vigasztal ha ilyesmi történik.
Barát, akivel ezer dolog összeköt, számtalan élmény, sok közös érdeklődési kör... Egyformák vagyunk, és mégis eltérőek. És ez így jó. Ő segít átértékelni azokat a gondolatokat, amik első haragomban-bánatomban bukkanak elő agyam legmélyéről.
Együtt nevet velem, és együtt sír.
ÉS MOST AKI OLVAS BIZTOS TUDJA, HOGY kire gondolok.
Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.
A magányban, a betegségben, a zűrzavarban a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben, és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.
„Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak visztontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.”
Csak néhány buta szó! Egy meggondolatlan lépés és ki éveken át voltál te nekem, most szertefoszlik, mint egy homokvár a vihar után. Mégis tudom, egyetlen szó, mely nem ostoba és meggondolatlan elég lenne, hogy újra mellettem legyél. Mert barát vagy, a legjobb és mindig, bármi legyen is a szívemben élsz!
"Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél, tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által mûvelted mindezt. S talán épp ez a barátság lényege."
"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. [...] Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért."
"A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél;
a barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van;
a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
a barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol;
a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből;
a barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret,
s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik..."
A legjobb barátaid azok, akik megértenek akkor is, ha nem mondasz semmit, akik egy órát is várnak mikor te annyit mondtál: 'várj egy percet' és azok, akik melletted maradnak mikor azt mondod: hagyjatok egyedül..