Smaragd-oldala

Önmagad megismerése

"Nem a szavaiddal, nem a tetteiddel, hanem az érzéseiddel vonzol. Ha egy szót nem szólnál és semmi különösebbet nem csinálnál, akkor is olyan embereket, eseményeket vonzanál be, amilyen Te vagy. Minden esemény, minden életedben felbukkanó személy egy-egy , akik mértani pontossággal megmutatják, mi zajlik a lelkedben. Hatalmas előnyre teszel szert ha életed minden mozzanatát így szemléled.

"Aki nem ébredt önmagára (ilyenek vagyunk mi), az mindig kívülről várja sorsának alakulását. Életéért nem ő, mindig mások a felelősek. Mások „varázsszemétől" függ.
Aki azonban magára ébredt, tudja, hogy senki mást nem lehet felelőssé tenni mindazért, ami vele történik - minden rajta múlik. Van belső ereje, hite - és csakis saját „varázsszemének" hatalmától függ.
Itt van, látod, a varázsszem nagy előnye: nemcsak másokat, magunkat is átvarázsoljuk.
Akinek látod magad: azzá leszel.
Vigyázz! Varázsszemed van!"

Müller Péter: Szeretetkönyv

Egyszer így lenne jó

Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az
égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új
értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.

(Boda Magdolna)

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó.

(Virginia Satir)

Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét.

Magamról

Őrült vagyok. Igen, ez a legmegfelelőbb tényező rám nézve. És akkor? Szerinted, hányféle üvegfal létezik bennünk? És hánnyal kell megküzdenünk egy életen át? Hányszor veszíthetünk el valakit? És hányszor önmagunkat? És ha mindez így történik akkor miért ne lehetnék őrült egy kicsit? Tudod mit mondok!? Nem ismersz. Lehet, hogy ismerhettél volna. Lehet, hogy szerettél volna, ha ismertél volna. Ha ismerted volna a gondolataimat. Ha végigsétáltál volna az álmaimon, és az emlékeimen...Igen, lehet hogy szerettél volna. De nem kell, hogy szeressél. Mert, van aki szeret. Úgy, ahogy vagyok. És én többé nem akarok megfelelni senkinek, csak önmagamnak. Vannak dolgok, ami nélkül nem mehet tovább az Élet. Most épp ez történt. Elkerülhetetlen volt. Olyan érzés volt, mint amikor állsz a felhőszakadásban, esernyő és esőkabát nélkül. Egy ideig harcolsz ellene, hogy átázz, utána meg csak egyszerűen átadod magad a zuhénak és rádöbbensz, hogy egész kellemes érzés. Elmerengsz, hogy mért is küzdünk azok ellen a dolgok ellen, amik ellen küzdünk, amikor hogyha átadod magad nekik, kiderül, hogy nem is olyan rosszak...sőt: boldoggá tesznek!

Egy régi mese szerint egy ember a hegyekben befogott egy sast. Hazavitte a hatalmas madarat és betette a baromfiketrecbe a többi állat közé. A sas egy darabig ugyan próbálkozott a repüléssel, de a ketrec megakadályozta ebben. Egy idő után pedig - mintha teljesen elfelejtette volna korábbi ragadozó életmódját és a szabad szárnyalást - a többi tyúkkal együtt csak a kukoricaszemeket csipegette a földről. Az ember évekkel később egy barátjának büszkén mutatta meg a különleges állatot, mondván: ez nem sas, hanem egy tyúk. A barátja azt tanácsolta neki, hogy nyissa csak ki a ketrec ajtaját, engedje ki az állatot, és akkor majd kiderül, hogy ez mégiscsak egy sas. Az ember bátran megtette, karjára vette a madarat, próbálta a magasba röppenteni, de az leugrott a földre, és tovább csipegette a magokat. Lám, ez egy sas volt, de most már csak egy tyúk - mondta a gazdája. De a barátja nem elégedett meg ennyivel, fogta a madarat, felmászott vele a háztetőre és a lehető legmagasabbra tartotta. Innen a madár már megláthatta a messzi távolban lévő hegyeket, láthatta a hegyek fölött szikrázó nap fényét, észrevette a magasban szárnyaló társait. S ekkor kiterjesztette hatalmas szárnyait, felröppent a magasba és elröpült. Íme, ő mégiscsak egy sas - mondta a barát a kissé csalódott gazdának.

Emberi életünk sokban hasonlít a sas történetéhez. Isten szabadnak teremtett bennünket, hogy mindig a magasba vonzzon minket a vágy és állandóan felfelé, az ég felé törekedjünk.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat