Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.
...
“Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat – az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.”
" A szeretet kiolthatatlan öröktűz,amely melegít, de nem éget,érlel és alakít erőszak nélkül. A szenvedélytől az különbözteti meg,hogy nem köt csereüzletet, és nem ragaszkodik.Szétszórja önmagát,mint a Nap."
„Ne gondold, hogy a szeretet örök.
Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa.
Reggel még pompában áll - estére eltűnik.
Bármilyen apróság elpusztíthatja.
Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb.
Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik.
Ha egy sziklát dobsz a virágra,
a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul.
A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny.”
"Aki szeret: nem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj, ahogy ő akarja, hanem mosolyog, amikor látja, hogy egyedi vagy. Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj, ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz. Aki szeret, nem akarja elvenni a szabadságodat, hanem örül annak, aminek te is örülsz. Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád, hogy te rontottad el az életét, hanem megköszöni, hogy mellette vagy és tanítod őt. Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel, minden ok nélkül, mert szeret!!!"...
A szeretet halkan, csendben osztogatja magát.
Nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által, érkezik baráttal.
Szerelemmé változik egy igaz, tiszta vággyal.
Adhatja mindenki, megkaphatja bárki.
Nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk.
És amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk.
Nem féltékeny, nem kérkedik, csendes, alázatos.
Ez, ami a szeretetben olyan csodálatos.
Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő. A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van, aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele.
"Aki szeretetben él nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon......"
Fogadd el a szeretet csodálatos adományát az életedben, nem azért, amit látsz, hanem amit igazságnak érzel vagy tudsz. Az igazi szeretet akkor érhető el a számunkra, amikor megnyitjuk a szellemünket belső vezetőink és álmaink előtt, és követni merjük szívünket. A szeretet gyakran álruhát visel, éppen úgy, mint az igazság. Láss túl a maszkon, a személyiség világán, túl a felszínen és a sztereotípiákon. Ahol sötétség van, láss fényt. ahol fájdalom van, küldj gyógyító imát és gondolatokat. Ahol diszharmónia van, hintsd el a megelégedettség és az öröm magjait. engedd, hogy a szereteted és nemeslelkűséged kifejeződjön szeretteid, barátaid, szélesebb közösség és az emberiség egésze felé. Amikor belepillantasz a lélek tükrébe, legyél hálás az isteni élet és örök szeretet gyönyörű adományaiért.
A lelki szeretetben énünk kőkemény falai megrepedeznek, s mint az árvíz kilépünk magunkból,s a másik világát is elöntjük. Még akkor is, ha ez a világ tele van gátakkal, akadályokkal, szögesdrótokkal. S mindezek hiába bántanak, sértenek, karcolnak, vagy sebeznek. És bárki, aki hozzánk is belép szöges, tüskés, csapdákkal és akadályokkal teli országba jut. Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy túllép ezeken a bántó akadályokon, sérelmeit megbocsátja, hibáidat eltűri, s elfedi.
És jön tovább, és helyet csinál magának benned: mert szeret.
/Müller Péter/
Szárnyakat adtam. Megtanult repülni. Először örömmel néztem, ahogy szállt a magasban. Később féltem, hogy messze megy, szebb tájakat lát és az én egyszerű otthonomat kopott viskónak tartja majd. Rettegtem, hogy elhagy a távoli vidékek hívogató szellőiért.
Régen hittem szavainak és ő mindennap mellettem tért nyugovóra. Majd egy nap a bizalmatlanság hintette el magját bennem. Kikérdeztem, ellenőriztem, követtem, kutakodtam, végül már láncot akartam tenni törékeny testére. De mielőtt magamhoz köthettem volna, ő végleg elment. Néha még elrepült felettem, de hangját már soha nem hallhattam, ölelését nem érezhettem és álmát sem őrizhettem többé.
Ez már rég volt. De néha, ha a tükörbe nézek, könnyes lesz a szemem. Mert látom a szárnyaimat, melyeket sose használtam.
A szeretetről
Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában és minden ölelésben.
- Öntözni nem kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretet palánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld.
- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt, semmit sem ér?
- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkozom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes!
"Csak az az ember emelkedhet csillagmagasságokig, aki szeret;
csak az találkozhat csillagtársával, akit szeretnek.
Ha két ember egymásra talál, végtelenné tágul a tér,
elmosódnak a tengerek, hegyek, sivatagok körvonalai;
öröklétnek tűnik az idő, melynek egyetlen valóságos része: a pillanat.
Ugyanazt látják a világból, amit a csillagok a földre tekintve." /Tatiosz/
Hoznak vittek szelek
hoznak a szelek messziről,
arcukat ezer évente változtató
kopár hegyek felöl.
dolgom végezte repítenek messze,
az örökké mosolygó,
égig érő lombú dzsungelekbe.
s ott hol voltam mást nem hagyok,
csak a levelek erén megpihenő
kicsit lerágott gondolatot.
honnan tudná ezért tényleg bárki,
mekkora is bennem az a lény
aki őrülten tud imádni?
sírja velem a gitár a világba,
hogy sokszor elrabolt szívem
az utazástól megfáradtan árva.
hoznak a szelek messziről,
arcukat esővel koptató
erózió aprózta hegyek felöl,
s a sok hűs patak a tanúja,
hogy a sós nedvek,
nem érnek el a sivatagig soha,
ha nem lesz egy kis csoda,
egy szempárban élő csillogás
lehet újra utat mutathatna.
hoznak és visznek a szelek,
felemelem a kezem
mert egyre gyakrabban ellenkezek,
hogy a sorsom légből kapott vágya,
keze nyomait ne csak lehullott falevelek
kusza erezeteiben vájja.
nem hiheti ma már más csak a Szeretet,
hogy egyszer valaha is képes lesz
valaki megszelídíteni ezeket a Szeleket,
akik görgetik bennem halkan
a rég elszáradt faleveleket.
csak is a Szeretet!
Mikor mondhatod el valakiről teljes bizonyossággal azt, hogy igazán ismered? Hány nap, hónap vagy év, hány közös élmény, mennyiféle élethelyzet kell ahhoz, hogy tudd: ismered a másikat? Néha, mint egy lassított felvételen, látod őt, kívül-belül: amit érez, amit gondol, ami az ő valója, s már a szavak sem fontosak... Hányszor csodálkozol rá, hányszor találsz benne újabb és újabb meglepetéseket, melyek után már nem jöhet következő...? Hányszor kell végigsétálnod vele a pokol tornácán, szorosan fogva a kezét, s adni erődből, míg csak teheted, s hányszor kell szárnyalnotok együtt, közösen, tudva azt, hogy ha elkövetkezik is a zuhanás, már tudjátok, hogy egymásból hogyan nyerhettek erőt...
Ismerni – és szeretni, vagy ismerni - mégis szeretni...
"Ha süt a nap, hagyd ott a házat.
Táncolj át a réten,
ülj le a patak mellett,
és élvezd, hogy létezel.
A víz csobogása felkapja félelmeidet,
és a végtelen tengerig sodorja."
" A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban " /Gárdonyi G./