Smaragd-oldala

Üdvözöllek az oldalamon.“Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”

Félelem

Vasárnap 0.58 perc.Felébredtem és éreztem váratlan vendégem érkezett az éjj leple alatt,aminek egyáltalán nem örültem.Nem mertem kinyitni a szemem,de érzékeltem minden sejtemmel a jelenlétét.Egy pillanatra elöntött a kétségbeesés,hogy ÚrIsten egyedül vagyok és nincs kibe kapaszkodnom.Mi lesz velem?Próbáltam vissza aludni próbáltam menekülni az alvásba de nem sikerült.Tudtam ha megpróbálok felkelni ájultan zuhanok össze.Ismertem ezt az érzést túl jól ismertem.A félelem kezdett elhatalmasodni rajtam.És akkor hirtelen bevillant!Nem vagyok egyedül hisz a kicsilány haza jött az este.A kezem lázasan kutatta a telefont és nagy nehezen sikerült megtalálnom a számot ,csörgettem.Felvette.-Anya mi a baj?Rosszul vagyok nagyon rosszul.Még végig sem mondtam már viharzott be riadtan az én kicsim.Mit segítsek anya?Mit tegyek?Gyenge hangon adtam az utasításokat.Nyiss ablakot!Fütést le!Betasercet vizet,lavrót és vizestörölközőt kérek!Mire az utasításokat kiadtam addigra elhatalmasodott rajtam a rosszullét.A kicsi rutinosan tette a dolgát,szegény majd megfagyott mellettem.Szakadt rólam a víz  jeges verejték uralta az egész testem forgott velem a szoba,és jött a hányinger....mélyről nagyon mélyről.Le kell küzdenem...le kell küzdenem csak ez járt a fejemben.Nem lehet,hogy újra kórházba kerüljek,nem lehet hogy mindez velem történik meg újra meg újra.Jaj és a szerelmem sincs velem....fel kéne hívnom villant át az agyamon.De nem tehetem meg...megijeszteném,azt nem akartam.Harcoltunk a rosszullét és én...Teljesen uralni akarta a szervezetem de én keményen küzdöttem,ellenálltam minden erőmet összeszedve...mélylevegő....nem megmozdulni.... egyenletesen lélegezni...még egy gyógyszer hátha jobb lesz.Eszembe sem jutott,hogy túladagolhatom,csak túl akartam lenni az egészen.A pizsamámból csavarni lehetett a vizet a testem jéghideg ,nekem melegem volt és halálfélelmem.Kiszolgáltatott voltam és elesett.-Anya hívjak orvost??Nem nem kicsim válaszoltam,menj lefeküdni.Szólok abban a pillanatban mikor rosszabb lesz és orvos kell.Ebben maradtunk.És komolyan is gondoltam ha rosszabbra fordul azonnal kérem a mentőt.Rájöttem ha a bal oldalamon fekszem sokkal jobban érzem magam nem forog úgy minden.Lázasan dobolt az agyamban a gondolat mit kéne csinálnom...jaj hol van az én drágám?Lehet szólni kellene mégis csak?Mi lesz ha...?Ezekkel a vegyes gondolatokkal nyomott el az álom.Egyszer felriadtam valami puffanásra...tudtam lelöktem a lavrot, aludtam tovább abban a hitben,hogy reggel felébredek és nyoma sem lesz ennek a rémálomnak.Tévedtem.A rémálom nem múlt el az ébredéssel.A szoba forgott tovább minden mozdulatom meg kellett előre terveznem, a notropil inekció egy kicsit helyre tett  délben már tudtam enni egy pár falatot és reméltem,hogy bent marad.Az egész napot ágyban töltöttem a második inekciótól már talpra álltam és kivitettem magam a friss levegőre .Úgy éreztem jól esne egy kis séta.Az arcom sápadt a szemeim beesettek de túl vagyok a nehezén....kényszerpihenőn vagyok ismét pedig most gyógyultam meg az influenzából.Félek egyre jobban bepánikolok egyre sűrübben tör rám ez a rosszullét.És reménykedem... mindig lesz valaki akiben megkapaszkodhatok.

2012.03.08

Régen  írtam már.Semmi ambicióm hozzá mostanában,mondhatnám hogy semmi nem történik velem de ez így ebben a formában nem igaz.Túl sok minden történik körülöttem.Ma nőnap van,kaptam szép virágokat csokoládét verset melegséget szeretetet:)Nem igazán szoktam értékelni ezt a napot,mert nem csak ezen az egy napon érzem magam nőnek!Én nő leszek holnap is holnap után is és tegnap is az voltam:)Azt hiszem!:)

Meggyógyultam a nagy betegségből és már dolgozom teljes erőbedobással, a munkahelyemen és a vállalkozásomban is.Sikerélményeim vannak úgy érzem kimozdultam a holtpontról és ez nagy örömmel tölt el!Boldog vagyok és büszke!!És most dicsekszem,pedig nem szoktam mert nem kenyerem a dicsekvés.A lányok!!Mindig a lányokhoz lyukadok ki de hát nekem ők az elsők az életemben.Lezárult mögöttük egy félév és teljesítményük fantasztikusan jól sikerült.A "nagylány" évfolyam első lett 5,26-os átlaggal ami nagyon kimagasló tanulmányi eredmény!!Büszke anya lévén azonnal kitaláltam,hogy adja be és pályázza meg a köztársasági ösztöndíjat!Háááát vonakodott,hogy ő nem meg ő ehhez biztos kevés....de én meg makacs vagyok!!Megpályáztatom!!:)Hát ki pályázná meg ha nem ő ilyen átlaggal??Nem is értem miért nem bizik magában!Annyira átlagon felüli képességei vannak,és hihetetlen tudást birtokol.Szeretem a kitartását,azt hogy maximalista önmagával szemben.Szóval dagadok a büszkeségtől és még nincs vége....kicsilány 4,46-os átlaggal zárt és életében először tanulmányi ösztöndíjban részesül!!:)))Boldog!!!Én is az vagyok!Benne azt szeretem ha valamit a fejébe vesz azt tűzön vizen keresztül viszi,érheti kudarc,pofonok akkor sem  adja fel mert hihetetlenül kitartó!Saját magának szeret bizonyítani!Tudtam hogy megcsinálja eltervezte és megvalósította.Rengeteg munkája volt benne sok éjszakai tanulás sok idegesség de megérte!a BÜSZKESÉGEM DUPLÁZODIK!!ezért jó a két gyerek,dupla büszkeség dupla szeretet :)De ami a legjobban meghatott az az volt ,hogy azt mondta :ANYA csak érted csináltam mert én is szeretnék segíteni és én ezzel tudok.Nyeltem a könnyeim....

Az én fantasztikus okos két kicsi lányom!!!Szeretlek titeket mindenkinél jobban!

Holnap lesz az öcsém születésnapja!:) két napra rá pedig a szüleim 45.házassági évfordulója!Megünnepeljük.Elterveztük március 15.-én családi ünnepséget csinálunk eszünk - iszunk  és mindenki együtt lesz.Nem szoktunk ajándékozni,esetleg csak nagyon piciben az is inkább a gyerekeket érinti,számunkra a lényeg...együtt jókedvűen örülve egymásnak!Zsúfolt a március ünnepekben muszály összefogni egyben mert nem tudnánk nyomon követni.Van Zoltán napunk,öcsém szülinap,soginő Ildikó/ névnap/ ,házassági évforduló,kicsilány Klaudia /névnap/

Anya épp ma hívott és felsorolta az ünnepi menüt.Hihetetlen,hogy milyen mennyiségű ételt le tudnak főzni apával és a süteményekről még nem is beszéltem.Erről nem is tudnánk lebeszélni.Imádnak minket kényeztetni a kedvenc ételekkel.Megsúgom  nekem most se névnapom se születésnapom,de a kedvenc diótortám ott van a menüben.:)Mindenkinek külön külön valami finomság.Kicsilánynak a tata krémese,a nagynak az kedvenc ostorosrétese.Olyan mély szeretettel és olyan örömmel csinálják nem törődnek a fáradsággal nem törődnek azzal hogy milyen drága ma már minden.Egy a lényeg nekünk örömet szerezni!Ez nekünk szól és mi minden egyes szeletben minden egyes falatban érezzük ezt a szeretetet és ezt a fáradhatatlan figyelmet amit a szüleim nyújtanak nekünk.Lehet mi már gyerekkorunk óta nem magunkba szívtuk hanem mi magunkba ettük ezt a lelki gazdagságot ezt az összetartást és szeretet és ezt a családi nyugalmat békét amit a szüleimtől kaptunk.Meglehet...ezért aztán sosem hagytunk egy morzsát sem:)

Öcsémnek!

Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk, de az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren, és veszettül próbálnak beilleszkedni. (...) A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk, és reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére, mint a gyerekek. Sosem adjuk fel a reményt.Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban.. egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. Mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz-szárnyak nélkül "

"Légy büszke arra, amit eddig elértél, s higgyél abban, hogy milyen messze tudsz még elmenni."
Lehetsz akármilyen bolond, így fogadlak el, amilyen vagy. Így szeretlek, ahogyan vagy.Számomra olyan vagy, mint a nap. Akárhányszor feltűnsz boldoggá teszel,örülök annak hogy az öcsém vagy!!!Boldog születésnapot!

2012.03.11

Ma van a szüleim 45.házassági évfordulója:)Egy idézet nekik!:)

"A szerelem képes arra, hogy egyszer megérintsen és egy egész életre megmaradjon."

Semmilyen érzelem - például a szerelem - nem öregszik együtt a testtel.
Az érzelmek egy olyan világhoz tartoznak, ahol nem létezik
sem idő, sem tér, sem határok.

kezben.jpg

Érdekes de sosem felejtem el ezt a napot!Minden egyes évben köszöntöm őket.Emlékszem 13 éves lehettem és nagy meglepetést akartam készíteni erre a napra.Kitaláltam,hogy vacsorát főzök veszek egy üveg bort meg egy szál virágot és ünnepelünk!Igen ám de nem nagyon volt zsebpénzem,így átmentem a nagyszüleimhez akikkel egy házban éltünk,és kuncsorogtam egy kis költeni valót:)Megszületett az ötlet, töltött csirkét sütök vacsorára.Mama azt mondta,hogy mirelit csirkéből nem jó,nekünk meg nem szaladgált csirke az udvarban.Első akadály legyőzve...a pénz,és már itt a második!Nem estem kétségbe,már akkor is feltaláltam magam minden helyzetben,bicajra pattantam és mentem utcáról utcára hol van kiírva csirke van eladó!Találtam!Bementem a nénihez és közöltem szeretnék venni egy csirkét amit megtudok tölteni mert meglepetés lesz a szüleimnek.

Egyem meg azt a kis mosolygós arcodat tündérkém!!Gyere !A legszebbet adom neked és a legolcsóbban számolom fel mert olyan tündér vagy!Büszkén vittem haza megszerzett zsákmányt amiből az ünnepi vacsora készül,szét feszített az öröm!

Mama!!Itt a csirke!!Kiabáltam már az utcáról.Kislányom le kell vágni és meg kell pucolni!Tágra nyilt szemekkel ijedten kérdeztem...nekem???Hát..te csinálod az ünnepi vacsorát!Nem mertem elvágni a csirke nyakát képtelen voltam rá.Szóltam az öcsémnek itt a lehetőség és kiveheti ő is a részét a meglepi munkálatokból,levághatja a csirkét.Én nem vágom le közölte....volt egy kis huzavona közöttünk,végül kiment és baltával vágta le a fejét.Brrr.....Szépen megpucoltuk ,mama segített megtölteni és betoltuk a sütöbe.Amíg sült elszaladtam megvenni a bort és a virágot.annyira emlékszem olyan különleges bort szerettem volna venni nézegettem válogattam  egy Egri bikavér mellett döntöttem.Nem értettem a borokhoz ,ma sem értek hozzá.Szóval egy jó kis százaz bort vettem apának és anya pedig kapott egy szál szegfűt.A csirke gyönyörű pirosra megsült krumplipürét és kreáltunk mellé,kicsit görcsös volt kicsit sótlan volt de a mi munkánk:)Volt nagy boldogság este mikor fáradtam munkából haza értek a szüleink:)Vigyorogva tálaltuk fel az ünnepi vacsorát és büszkén zsebeltük be a dicséretet és a simogatást amit kaptunk.Csodálom őket és felnézek rájuk,mert az ő szerelmük igazi és örök!

"Mindig szeretni foglak. Amikor ez a vörös haj fehér lesz, még mindig szeretni foglak. Amikor a fiatalság sima puhaságát felváltja az idő törékeny puhasága, bőrödet még mindig meg akarom majd érinteni. Ha arcodat elborítják a ráncok a mosolyaid, a szemeden átsuhanó meglepetések miatt, amikor minden elsírt könnyed nyomokat hagy arcodon, még inkább kincsként foglak őrizni, mert ott voltam, és mindezt láthattam.meg fogod osztani velem az életedet, és szeretni foglak, amíg az utolsó lélegzet el nem hagyja tested vagy testemet."/Laurell K.H./

Nagyon szerettem örömet szerezni és segíteni otthon.Nem tudom lehet hogy már leírtam,de volt olyan hogy igyekeztem haza hogy mire anya haza jön feltakarítsam a konyhát.Olyan régi fekete cirmákos mozaiklapos konyhánk volt.Felmostam...megszáradt.Újra felmostam,újra megszáradt.Lestem az órát hol van már anya!Úgy gondoltam,hogy ha nedves a kő akkor látja,hogy felmostam.Eszembe sem jutott hogy látszik az nedvesség nélkül is ha valami tiszta.Aznap délután 11-szer mostam fel a konyhát:))))

Szerettem a barna bőrszint,viszont nem szerettem napozni.Szenvedtem a napon minden egyes kis pigment változásért.Apa azt mondta ,hidd el a munkában barnul le az ember a legjobban, és észre sem veszi annyira elrepül az idő.Na ezt jól a fejembe véstem.Apától mindig sokat tanultam jó kis okosságokat!Nyár volt senki nem volt otthon rajtam kivül,mikor hoztak az udvarba 40 mázsa szenet.Hoppá!Gondoltam itt a lehetőség a barnulásra majd én bepakolom a helyére!Bikinire vetköztem szépen lekentem magam naptejjel ,vödröt kaptam a kezembe meg lapátot és hordtam a szenet a helyére.Közben nézegettem magam és megelégedetten láttam apának igaza van gyönyörűen fog a nap.Órákig el voltam a szén hordással,kb 5 mázsa volt még hátra de annyira fáradt voltam annyira fájt a kezem azt hittem leszakad, képtelen voltam felemelni a vödröt.Bementem megfürödni.Körömmel vakartam magamról a szénport:)Mivel naptejjel lekentem magam a szénpor beleragadt a bőrömbe jó vastagon.Egy órámba telt mire levakartam magamról...és a naptejes szénporos réteg alatt ugyan olyan volt a bőröm mint előtte,semmit nem barnultam  védőréteggel vont be a por:)De megtanultam!Szenet nem hordok bikiniben!Viszont apa nagyon örült a munkámnak!Lazán félkézzel behordta a maradék öt mázsát.És nagyon jól szórakozott a barnulásom történetén:)Jutalmul  kaptam fagyipénz:))))csak két nap múlva mentem elkölteni mert másnap a kezem sem tudtam felemelni olyan izomlázam volt.

2012.03.14.

Holnap március 15 nemzeti ünnepünk.Kislány koromban hófehér blúzban sötétkék szoknyában kokárdával a mellkasunkon mentünk megemlékezni és koszorúzni a márciusi ifjak emlékhelyére.Szavaltuk Petőfitől a Nemzeti Dalt,és emlékeztünk az 1848- as forradalmi eseményekre.Ma már egyre kevesebb a megemlékezés és annak a résztvevői.Valahogy úgy érzem egyre nagyobb a közöny a történelmünk a múltunk irányában. Sőt valahogy ez az egész teljesen politikai nézeteket öltött.Szerettem ezeket az ünnepségeket,abban az időben ilyenkor hét ágra sütött a nap és elfelejtettük a nagykabátot számunkra ez volt a tavasz kezdete.Most meg még mindig didergünk.Változik az időjárás is mint ahogy mi magunk .Régen belénk nevelték az iskolában az ünnepeinket és annak tiszteletét.Évekkel ezelőtt egy március 15.én kirándulni mentem egy drága barátommal.Hódmezővásárhelyen fergeteges ünnepség volt,koszorúzás a Petőfi szobránál és a honvédség zenekara játszott közben,micsoda hangos csinnadratta volt.Varázsa volt neki!Rengeteg ember volt a téren és az utcákon.Az ünnepség végén pedig nem sietett haza senki,a gyönyörű napsütésben sétáltak az emberek.Vannak napok amiket nem felejt el az ember nekem ez egy ilyen nap volt,akkor hallottam először életemben katonai zenekart,és aznap fáradtam el annyira hogy sajgott a lábam a gyaloglástól.Holnap családi körben ünnepeljük a március 15.-ét .Jut eszembe ,még meg kell keressem a kokárdámat amit büszkén tűzök ki a kabátomra minden évben.

Rátaláltam egy kedvencre!Megosztom.

Ha megtudnám, hogy már csak egy napom van..
Tudom, hogy mit tennék abban a pillanatban
Megbocsátanék azoknak, akik valaha bántottak
Még akkor is, ha a sebek a síron túl is fájnak...
Ha megtudnám.. csak egy utolsó napot élhetek
Azokkal tölteném, kiket tiszta szívemből szeretek
Megköszönném, hogy mindig mellettem voltak
S ha a Földre tiport az Élet.. kérés nélkül felkaroltak
Ha megtudnám.. nem sírnék.. nem háborognék..
Válaszul egy szép nagy mosollyal távoznék..
Megköszönném, hogy lehetőséget kaptam arra..
Hogy boldog legyek.. s rátaláljak a saját utamra.
Ha megtudnám.. csak egyetlen dolog fájna nagyon...
Hogy Te nem leszel velem az utolsó napomon..
Elmondanám, hogy eddig is Érted volt érdemes élnem..
Még ha mennem is kell.. örökre Nálad hagyom a szívem.

 

2012.03.25.

Itt a tavasz!:)Vége a télnek,vége a fekete-fehér hétköznapoknak.Bimbóznak a virágok...akár a szerelem.Rügyet bontott a barka ,virágba borult az aranyeső, ibolyák sokasága nyílik az árokparton!Színesedünk megújjulunk.Csodálatos mikor ébred a természet!Imádom, alig várom már hogy lombkoszorúban zöldeljenek a fák és virágba boruljon minden.Ma láttam az első gólyapárt!!A természet újjászületik, és én is zsongok!Mintha a téli álomból ébrednék...energikus és pörgös lettem.Reggel madárcsicsergésre ébredtem:)Imádom ilyenkor azt a kis erdőt ami szemben van velünk.Megcsináltam a tavaszi nagytakarítást ,minden ablakot minden ajtót kinyitottam  csak úgy ömlött be a napsugarak simogató melegsége... megtöltötték a lakást és a lelkem.Valahogy ilyenkor az ember boldogabb és nyitottabb a világra. Bontogatom én is a rügyeimet és virágzom:)Mennyivel másabb minden még a levegő is más,lágyan simogat a szellő...örömmel teregettem ki a frissen mosott ruhákat az udvarra.Mennyivel finomabb az illatuk mikor kinn száradnak a napon...mikor beszedtem őket belefúrtam a fejem a kupacba és mélyen magamba szívtam az illatot:)Juj de szeretem az illatokat jól elraktározni az emlékezetemben.Ez már kislánykorom óta így van.Volt olyan hogy  éreztem egy illatot tudtam ,hogy ismerem tudtam hogy találkoztam vele sok éve már, de mégsem jutott eszembe hol mikor és mi is az.Vannak olyan illatok amiket egyszer magamba szívtam nem  kell csak rá gondoljak és itt van az orromban.Amiket soha nem felejt el az ember.Számomra ilyen az anyu és apu illat,ilyen a kislánykori karácsony illat,a nagyi foszlóskalácsának illata, az otthon illata és ilyen a szerelmem illata.Sorolhatnám még oldalakon át.Dilis vagyok mi???:)

Szóval élednek az emberek!Mindenki sertepertél,előkerültek a gereblyék az ásók és mindenki elfelejtette már a hólapátot.Elkezdődtek a tavaszi munkálatok.Utolsó rúgása a télnek a gázszámla volt ami tegnap érkezett.Na de ezen is túl leszünk...mint a mai óra átállításon.Hihetetlen ,hogy ma is ötkor keltem.Ki korán kel aranyat lel,így szól a közmondás.Háááát én mikor álmosan szürcsölöm a kávémat eszembe nem jut az arany.Tudom hogy az eredményességet jelképezi de nem lehetnék eredményes akkor is ha csak hétkor kelnék ki az ágyból??

Visszatérve a tavaszra.

Kívánom mindenkinek,hogy élvezze a szépségét!Csodáljatok meg mindent.Szívjátok magatokba az illatokat,vegyetek jó kis napfürdőt.Kertészkedjetek,ültessetek virágot metszetek fákat ,veteményezzetek.Menjetek kirándulni bicajozni,túrázni vagy csak egyszerűen kézenfogva sétáljatok a szerelmetekkel...élvezzétek a varázst amit a természet nyújt nektek és várjátok a nyarat!:)Ééééééssss végül.NE FELEJTSETEK EL MOSOLYOGNI!!!:)Mert a világ vissza nevet ránk!

2012.03.31.

Jövőhéten húsvét!: Az egyik olyan ünnepünk amit nem nagyon szeretnek az emberek.Valahogy elvesztette már a varázsát...pedig volt varázsa.Számomra még most is van.Sokaknak csak az jön le ,hogy jönnek a locsólok és jaj de utáljuk.Pedig titkon nem is utálja mindenki,aki tényleg így érez az ki sem nyitja az ajtót az nem készül, az elbújik a világ elől.Na, de aki süt-főz egész héten... aki csinosítgatja a lakást aki,azt sem tudja mit tegyen az ünnepi asztalra a vendégeinek az ne mondja nekem ,hogy nem várja a húsvétot!Hiszen kitárta az ajtaját és kitárta a szívét is!Valahogy ezen a napon azokra is számít az ember akiket már régen látott,akikre nem volt idő ebben a rohanó világban.Most van idő egy kicsit beszélgetni egy kicsit emlékezni egy kicsit elfelejteni a mindennapok nehézségeit,van idő arra ,hogy egy kicsit megálljunk.Tegyük le a terheket,próbáljunk mi is feltámadni és az eljövetelre hangolódni ha másra nem hát a tavasz jöttére!:)Feltámadás erről szól a húsvét ünnepe igazából... Jézusról.Jézusról akit keresztre feszítettek és harmadnap halottaiból feltámadott.
Nálunk hagyomány,  pénteken sonka főzés érdekes a templomokban ezen a napon nincs mise,ezen a napon tisztelgés van a kereszt előtt.Apa mindig azt mondta böjt van pénteken ilyenkor nem ettünk húst.Olyan nehéz volt kivárni mindig mikor megfőtt az a finom sonka hogy ne egyél belőle.De álltalában betartottuk,azért előfordult az is,hogy a kezemben maradt egy kis darab ami a főzés során leesett...és én bizony bekaptam titokban:)Gondolom nem neheztelt rám ezért a jó Isten,bár egyszer nagyon megégettem a számat mert forrón és móhon akartam eltüntetni gyorsan és észrevétlenül.Szóval pénteken sonkafőzés amit apám jó kis pálinkával szokott megszentelni.Sonkafőző pálinkának hívja:)A mai napig ő főzi nekünk is a sonkát ,jó nagy üstben igazi parasztsonkát sosem felejt el a sonkalébe belecsempészni egy szál kolbászt a kicsilányának... én vagyok az egyetlen a családban aki imádja a főtt kolbászt:))És én vagyok az aki mikor megfő ez a finomság kicsontozom összekötöm és lepréselem!Összedolgozunk apával évek óta!:)Ma takarítottam,csinosítottam a lakást előszedtem a dekor tojásaimat és felakasztgattam egy barka ágra.Neki álltam előkotorni a hímzett terítőket.Nagyanyáim hímezték még valaha olyan jó volt... belefúrtam az arcom és próbáltam vissza idézni az illatukat a mama illatokat.Minden egyes terítőnek története van.Emlékszem mikor kinn az utcán ücsörögtek a kispadon a szomszédasszonyokkal és hímezetek,járt a kezük mint a motola és közben énekeltek vagy éppen beszélgettek.12 éves voltam mikor nagyanyám adott egy darab drukkolt anyagot,színes fonalat és azt mondta hímezd ki.Kérdően néztem rá,hogy ezt nekem szabad?Bólintott!Minden öltésemet árkus szemmel figyelte,és navigálta.Te lány!ne húzd össze annyira ,lazábban öltögess mert csúnya lesz nem lehet majd szépen kivasalni.!A színeket beleírta nekem a virágok közepébe ceruzával nehogy valami káoszt csináljak az összhangban.És pár hét elteltével megszületett életem első önálló kis hímzett terítője:)Nagyanyám azt mondta:ez a tied.Szép!És tényleg szép volt!Sosem felejtem el anyának adtam ajándékba az első munkám.Aztán már nem volt megállás egyre nagyobb és egyre szebb hímzett terítők párnahuzatok kerültek ki a kezem alól.Megfertőzött a hímzés szeretete na meg jó volt ücsörögni a nénik között annyi érdekes dolgot hallott ott az ember:)
Mikor kislány voltam versenyeztünk az iskolában kinél járt több locsoló:)Lázasan számoltam én is és húztam a strigulákat.Nekem egy gondom volt csak ezzel a húsvéttal,hogy olyankor olyan jó kis filmek és mesék voltak a tévében és szerettem belemerülni,de anya mindig kiabált befele a szobába....kislányom!!Locsolód jött!!Na én kirohantam vers megvolt locsolás megvolt puszi megvolt a pirostojást meg szinte már dobtam és már tuszkoltam is kifele az illetőt.Nem akartam én süteménnyel kínálni meg leültetni csak kikísérni ,menjem már én meg nézhessem tovább a filmet:)Meg amúgy is húsvét elsőnapján járt nálunk a nyuszi!Minden évben egy fekete -ezüst csillagmintás nagy üvegtányért tojt tele finomságokkal.Nekünk!Erre ezeket a finomságokat odaadtuk a rokongyerekeknek mikor locsolni jöttek.Sosem értettem én ezt volt olyan szép tojás amiért a szívem szakadt volna meg!na azt jól leástam a tál aljára:)Persze az öcsém dupla ilyen mennyiségű csokitojással meg nyuszival tért haza a locsolásból.Nagyon szégyenlős gyerek volt:)A rokonságban és bármerre ahol megfodult,ha  valamivel  megkínálták sosem fogadott el semmit.Hiába szerette,hiába kivánta nem vett egy szelet süteményt se  a tányérról.Viszont mindenkivel közölte:Köszönöm most nem kérek de viszek haza:)És mindenki hűségesen csomagolt és batyuzott!Szegény anyám meg ki volt teljesen akadva:)A mai napig nevetjük a dolgot mivel ez még nálunk mindig szlogen ha nem fér már belénk semmi fini!:)Köszönöm nem kérek de viszek haza.
 
2012.04.03.
Ma este a nagy csöndben meghallottam egy hangot ott bent mélyen magamban.Nagyapám hangját.Ma lenne 86 éves.Én voltam a kedvenc unokája a legidősebb unoka és a legfiatalabb "lánya".Ó mennyire szeretett!!!emlékezem és a szemeimet úsztatják a könnyek.Nem kellenek szavak,most nem kell semmi...
Temetőbe mehetnékem van!

2012.04.04.

Mekkora ünnep volt ez fiatalabb koromban!Magyarország felszabadulásának napja!1950-től 1989-ig ünnepeltük,aztán egyszer csak nem....az akkori minisztertanács törölte az ünnepjeink közül.Emlékszem még a dalra is amit mindenkinek illett kívülről fújni!

Indulj az útra és vissza se nézz!Múltad a fájó, bús ezer év.Rád ragyog végre a fényteli nap,Boldogan, vígan zengd hát e dalt.Április 4-ről szóljon az ének,Felszabadulva zengje a nép.Érctorkok harsogva zúgják a szélnek,Felszabadítónk hősi nevét!

Na,hát azért ezek a mozgalmi dalok azért zseniálisak voltak,én szerettem mindet!!

Ma sütöttem egy pár adag süteményt,készülök a húsvétra .Anyának is én sütök így mindenből duplázok.Rengeteg tojásfehérjém maradt ezért kigondoltam csinálok belőle habcsókot.Mivel én ugye, soha semmit ki nem dobok .Nagyon jól sikerült és finom lett ,azt hiszem én életemben nem csináltam még,viszont az öcsém kedvence volt kiskorában.Anya sem csinált,Annuska néni viszont remekelt belőle mindig.Annuska néni apa sogórnője,egy utcában laktunk.kb 6 ház volt köztünk.Amikor az öcsém habcsókra éhezett kért anyától tojást,meg porcukrot és a kisbatyuval elsétált a nénihez és megkérte,hogy csináljon neki "szépasszonycsókot" ő így hívta és még sejpített is hozzá:)Sosem mondott neki nemet,mindig megcsinálta és mivel a tojássárgáját nem tudta felhasználni abból meg én kaptam nőiszeszélyt:)Azt már én is sütöttem többször is,több receptet kipróbáltam de arra az ízre még nem akadtam rá amit Annusnéni süteménye hagyott az izlelőbimbóimon.Emlékszem menyasszony voltam és az esküvőmön kaptam az utolsó tálcával.Csak én senki más!A menyasszonyi torta mellett ott volt a kedvencem,és a habtetején ahogy kiült a cukorgőz olyan volt mint sok száz könnycsepp,sosem felejtem el.A habcsókom viszont pont olyan lett!!:)büszke vagyok magamra!Fáj a hátam...jaj és rohanás dolgozni mert elkések!pápá...

Péntek délután apával megalkottuk a húsvéti sonkát,megfőtt kicsontoztam ,lepréseltem...olyan gyönyörű és finom lett.A préselésről eszembe jutott mennyire szerettem virágot préselni.Lehet ha anyáéknál még belelapoznék a régi könyveimben még találnék a könyvlapok között árvácskát vagy gyöngyvirágot.Húsvét van.Tegnap megint arra ébredtem szédülök,elmentem reggel a boltba de nem nagyon voltam toppon.Megittam az inekcióm lefeküdtem,felkeltem ebből állt a nap.Illetve a fél nap mert későn délután jöttek a barátaink.Kitaláltuk grillezünk egy kis húst a szabadban.Lecsúszott egy pár pohár pálinka is, bár én nem nagyon ittam mert nem mertem.Inekció kúra mellett nem nagyon tanácsos pálinkázni.Valahogy nem voltam elememben teljesen.Este tízkor kerültem ágyba,és reggel időben ébredtem.Ma olyan pihenős napom van ágyból tévézek netezek,délutánra összekapom magam ünneplőbe öltözöm. Úgy döntöttem  elmegyek a templomba utánna a temetőbe.Évek óta nem jártam templomban nincs hozzá társaságom.Nem mintha egyedül nem lehetne eljárni...szóval megyek és feltöltöm a lelkem és beszélgetek Istennel.

Voltam templomban.Nem tudom leírni mit éreztem.Azt hiszem ez nálam már bevett szokás hogy ha közelemben érzem a Jó Istent akkor zokogok.Sírtam és jól esett ,jól esett az ige és tanultam ma is valamit valamit amit nem tudtam eddig .És meglepődve tapasztaltam hogy emlékszem azokra a zsoltárokra amiket 30 évvel ezelőtt tanultam.

2012.04.17

Valamikor éjszaka kezdett el esni az eső,azóta esik.Nem szeretem.Hajnalban szorosan húztam magamra a pulóvert nem fáztam de olyan lehangolónak éreztem a hajnalt,és borzongás futott rajtam végig.Nem aludtam jól,mondhatni sehogy nem aludtam forgolódtam vergődtem.Ébredés után bedobtam a kávémat és rohantam dolgozni,érdekes mert én mindig rohanok...szórakoztam egy kicsit kerülgettem a pocsolyákat:)A cipőm cuppogott a nedves aszfalton.Egy pár óra múlva már látszott ez az idő mára így marad,hurrá a jó oldala nem nagyon kell kimozdulni a négy fal közül.Már aki megteheti. Várom hogy kibújjon a nap a felhők mögül...várom és várom és várom.De nem bújik.Az ember egész élete csupa várakozás,vágyakozás.Észrevettem mikor ilyen borongós az idő az emberek alig beszélnek,némaságba burkolóznak és beáll a csend.Sokkal csendesebb a világ,minha mindenki gondolkodna mintha mindenki álmodozna egy kicsit.Ó már megint fantáziálok...de nekem tényleg így tűnik.

Mostanában megint nehezen megy ez az írás,illetve sehogy sem megy.Még emlékeim sincsenek.Nem törnek fel bennem annyira,hogy érdemes lenne felcsapjam a laptop tetejét!Szédelgek.Hetek óta folyamatosan szédelgek.Olyan kis ártalmatlannak tűnik mégis ijesztő érzés,teljesen bizonytalan a világ mikor meginog a talpam alatt a föld.Eldöntöttem kivizsgáltatom magam újra.Keresem az időpontját mikor megyek el az orvoshoz.

2012.04.21

Ma is munkanap volt,nem esett túl jól dolgozni .Kicsilányom itthon van,nem sokat kommunikáltunk még ma ,neki fejgörcse van én meg szédelgek.Emlékszem gyerek koromban milyen sokat fájt a fejem,és arra is hogy már akkor is szédülős voltam.Én vagyok az aki meggondolja tízszer hogy hintára ül -e.Egyszer elmentünk a kunágotai búcsúra.Illetve minden évben elmentünk...de csak egysze ültem ott hintára:)A kislányok még nagyon kicsik voltak.Ők imádták a hintázás örömeit.Rimánkodtak kérleltek....anya  anya csak egyszer üljünk fel a haligalira!Az öcsém is beszállt a rimánkodásba...Te üljünk már fel velük.Te az egyikkel én a másikkal úgy totálisan biztonságos,majd fogjuk őket.Beadtam a derekam.Az első kör után már éreztem hogy liftezik a gyomrom,és nem sok kellett hozzá hogy kitörjön belőlem a hányás.Mire másodjára fordult a hinta elkerülhetetlen volt.Szerencsém annyi volt  hogy üres volt a gyomrom sosem gondoltam hogy ennyi nyála van egy embernek, mire a menet lement én már erősen szorítva a gyerekemet csúsztam kifelé az ülésből.Rettenetes volt, hárman vettek le a hintáról és kb egy órába telt mire annyi életet leheltek belém hogy haza tudtak vinni.Fehér voltam mint a fal.A gyerekek természetesen élvezték az egészet,és nem értették miért nem élvezi ezt az anyjuk.A legfájóbb az volt számomra ,hogy nagyanyám kacsát sütött és dinsztelt káposztát csinált hozzá de én egy falatot nem tudtam egész nap enni.A sok finom süteményt már meg sem említem.:)Szerettem a kunágotai búcsúkat,meg az egész ott töltött nyaraimat.Közeleg a május elseje.Mindig eszembe jut egy kedves emlékem,ami ehhez a faluhoz köt.Egy május elsején reggel mikor ébredés után kimentem az udvarra hatalmas és gyönyörű májusfa állt a kapu tetején.Orgona virágból volt csokor kötve és a sok színes papírszalagot lágyan lengette a szél.Ó...mekkora boldogság volt mikor rájöttem hogy ezt én kaptam ez nekem szól.Sosem kaptam azelőtt hasonló ajándékot.Elkezdtem nyomozni...ki állíthatta ezt nekem.Hamar megvolt a kérdésemre a válasz , a szomszéd néni unokája Jancsi állított nekem májusfát aki röviden és egyszerűen csak úgy hívott Zsuzsika.Fogalmam sincs miért ezt a nevet ragasztotta rám,de én neki Zsuzsika voltam.Janika /én így hívtam/3 évvel volt idősebb nálam szép szőke fiú volt.Minden nyarat együtt töltöttünk gyerekkorunkban.Hihetetlenül sokat beszélgettünk az árokparton ülve papsajtot szemezgetve.Voltunk madárlesen,röptettünk együtt verebet és gyűjtöttünk együtt kisbékát rengeteg kisbékát.Szegény nagyanyám a szívéhez kapott mikor özön békával állítottam haza.Volt egy jelünk azt fütyültük mindig mikor hívtuk egymást.5 perc sem kellett ,mikor a fütty elhangzott a fél utca megjelent játszani.Pár hete pont az öcsém emlegette hogy emlékszem -e rá.És én 35 év távlatából is eltudtam még fütyülni.Kék-lila- kék -vörös- lila -kék.:)20-22 éves voltam mikor utoljára beszéltem Janikával, egész véletlenül őt küldék hozzánk fuvarba,azóta nem láttam.Nem olyan régen utána érdeklődtem az ismerősöktől mi lehet vele.Nem sok jót hallottam,nagyon elkezdett lefelé menni a lejtőn és nincs aki onnan kiemelje.A nagyszülei meghaltak,ők nevelték fel.Kicsit összeszorult a szívem érte.Senkitől soha nem kaptam májusfát.Az volt az első és az utolsó.

A kicsilány is kapott már májusfát többször is:)Az ő Janikáját "Sancinak"hívják:)

2012.04.26.

Elnézést kérek! Nem vagyok jó passzban az emlékezéshez ,sőt semmihez sem.Egyszer csak majd jövök....most szabadságra mentem.Azért néha nézzetek be!

2012.04.29.

Kipihenten ébredtem.A kutya a nagylánnyal aludt felém sem nézett.Reggel 8-kor bebújt mellém megszeretgetett és már rohant is vissza a csajszihoz.Ilyenkor hűtlen hozzám.Hiába tegnap nem én fürdettem meg.

Egész délelőtt főzöcskézéssel telt teljesen összedolgoztunk a konyhába a lánykával.A kicsi az más tevékenységben vett részt a párjáéknál... reggel korán már kapálta a krumplit,meg etette a lovakat és csinált finom süteményt!én lányom!Büszke vagyok rá.

Mi is csináltunk sütit duna hullámot.Este pedig meglepetés sütit sütöttem holnapra ami lapos lett és a hab a tetején az sem egy fergetegesen kiemelkedő.De minden melegsége benne van a lelkemnek.Ez a lényeg.Mire kész lettem vele fél kilenc volt és már csak vonszoltam magam.Délután megroppant a hátam jobb oldalon a lapockám alatt.Nagyon nagy fájdalommal szenvedek,lehet csontkovács látogatás lesz belőle.Bár van egy külön bejáratú gyógytornászom, ő még bepróbálkozik egy kis kimozgatással.Csináltunk a városnak májusfát.:)Szép lett.Nekem legalábbis tetszik,őrizzük egy kicsit a hagyományt,bár nem tűztem a tetejére egy üveg bort mert úgy lett volna az igazi!

Holnap születésnapra megyünk a nagynéném férje 60 éves lesz.Sokat köszönhetek neki!rengeteget segített nekem rengeteget segített rajtam.Minden jelentős változásnak az életemben ő volt az egyik építője.Mivel kőműves.Soha nem tudtam tőle olyat kérni amit ne csinált volna meg nekem.Emlékszem egyszer mikor 2000-ben megvettük ezt a házat mennyit dolgozott rajta.Én is.Azt mondta ha kész leszünk beül az üres ház egyik szobájának a közepébe és berugik:)Olyan gyorsan ide költöztem,hogy nem volt ideje rá.Olyan hullák voltunk mindketten,hogy pl. nagynénémet ott felejtettem reggel a régi lakásban.Délután jutott eszembe mikor a férje megkérdezte hol van már?Rohantam érte az meg szegény éhen halt már, nem tudta mi van.istenem mennyit röhögtünk.Annyira féltem itt aludni az első éjszaka elhívtam unokahúgom aludjon velem mert rettegtem egyedül.

Ő volt az aki málnát epret mindenféle gyümölcsöt telepített a kertembe,aki fogta a kapát és az ásót és jött segíteni hogy ne egyedül csináljam.Aki jött ha nem voltam itthon és jószágot kellett etetni,aki jött ha valami népünnepély volt és bográcsban főzni kellet.Aki ment a gyerekeimért az iskolába mikor kórházba kerültem,Aki jött bármikor ha kértem és akkor is ha csak észlelte hogy segítségre szorulok.Mindig az életemben volt 3 éves korom óta!Akkor követeltem ki tőle az első puszit,akkor udvarolt a nagynénémnek.És mindig lázasan vártam már picin,hogy mikor jön már.Az öcsém keresztapja.Azt hiszem neki is vannak szép emlékei tőle...a gólyaláb ami fából készült,a nyarak amit együtt töltöttek.Ő nálunk a surda,akinek nagyon leesik a vérnyomása ha nem ihat kávét.:)És ő az aki miatt mindig volt szódavíz a családban.Ma már nem nagyon bírja a munkát,az egészsége nem éppen a régi.De a szíve még mindig hatalmas!Isten Éltessen Hanzi:)!!

Mindjárt 10 óra éhes vagyok....Nem birom kivárni a holnapi nagykanállal evést.

2012.05.03.

Második éjszaka...megy a Bora riasztója amitől a kutyák eszüket vesztve vonyítanak ugatnak...én a kutyáktól.Alvás alig valamicske épp annyi,hogy ellazuljanak a szempilláim.Ha holnap is ez lesz lelövök valakit,de legalábbis kicsúzlizom a bora riasztórendszerét:)Azért előtte holnap reggel besétálok és megkérdezem ,hogy ez időzítve van vagy mi a fene,rámászik a pók és bekapcsol?Hm...esküszöm lepókhálózok!

egy gondolat

Néha olyan jó sírni egy kicsit... Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét hallgatni amihez kötődsz , közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt amit érzel. Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni, hogy soha nincsen soha..

mert megtaláltad magad!

Éreztétek már azt hogy elbújtatok a világ elől,egy mély barlangba vagy egy tó legmélyére és olyan hatalms a félelmetek hogy nem mertek előjönni?Ki ezért ki azért,én biztos nem usznék ki a tó mélyéről mert rettegek a víztől rettegek attól hogy megfulladok .Elbújsz nincs rajtad semmi , csak egyetlen egy szál ing és fázol...nagyon fázol és félsz... nem bújsz elő ,nincs erőd hozzá,és egy idő után érzed,hogy már nem is tudsz hiába szeretnéd.Nem emlékszel rá,hogy kerültél oda nem emlékszel arra sem hol vagy miért vagy ott csak azt érzed te  vagy a világ legszerencsétlenebb legszánalmasabb embere aki elveszett és nem talál magának utat.És egyszer csak jön valaki -valaki aki azt mondja kivezet téged innen....tiltakozol nem nem nem hiszen te ilyen vagy ilyen szerencsétlen neked ez van megírva neked ez a sorsod,és egyszer csak érzed lenyom a víz alá!érzed a tüdőd már nem bírja szusszal, nincs levegőd és nem bírod már tartani magad nem birod már csukva tartani a szád és kinyitod,megadóan beletörödve jöjjön aminek jönnie kell hisz azt érzed téged most itt megfojottak orvul rád támattak nem is a segítségedre jöttek micsoda hazugság áldozata lettél.. belenyugodva várod a halált.Végig fut benned -ki az a kegyetlen aki ezt teszi veled és miért?Először nem érted...kapkodsz levegő után várod hogy víz tóduljon a szádba de helyette megtelik levegővel a tüdőd óvatosan elkezdesz újra lélegezni szépen egyenletesen...nem mered kinyitni még a szemed végig fut rajtad tényleg meghaltál ,óvatosan lassan melegíti a fény szemhéjadat .Döntesz !kinyitod a szemeid és tündökölve ragyog rád a nap,kitágul a pupillád nem akarod elhinni...Lélegzel !szívod magadba a napsugarakat érzed az ereidben a vér lüktetését érzed a szíved dobbanását,és örömmel síkoltod bele a világba...ÉLEK!Élek mert megtalált valaki aki kivezetett saját börtönödből, aki hitt abban,hogy tudsz még egyedül lélegezni aki hitt abban hogy újra feltudsz egyenesedni!Aki szeretett annyira hogy vette a fáradságot és megkeresett engem,és megmutatta ki is vagyok valójában.Ilyen ez mikor az ember megtalálja önmagát...és belehet bújni a meleg takaróba lehet hallgatni az andalító zenét amihez kötődsz és elcsendesedve könnyezve hinni abban hogy soha nincs olyan hogy SOHA!

2012.05.10

Időm mint a tenger,táppénzen vagyok azt hiszem a szervezetem okosan megálljt parancsol mikor besokal.Most is ez történhetett,pörögtem szaladtam rohantam egyik melóból a másikba és hajnali 4-kor keltem napok óta.Ma elég lett és elkezdett forogni a világ és jött a hányinger aztán meg az orvos.Ágynyugalom inyekció kúra.Azért holnap be kell menjek egy kicsit a melóhelyre mert...hülye vagyok és...nincs és. Hülye vagyok.szóval jobban érzem magam mint pár órával ezelőtt,csak fáradt vagyok olyan fáradt szárnyú angyal:)Néha azon gondolkodom,hogy a testem fáradt vagy a lelekem is?nem tudom eldönteni.Azt hiszem csak a testem mert azért mikor fáradt vagyok akkor is tudok mosolyogni és félre tudom tenni az érzést,na jó az a mosoly egy kicsit erőtlen egy kicsit bágyadt...de mosoly.Jaj túl fiatal vaqyok én még az ilyesmihez.Lázadozom!Jön a dac korszak!

2012.05.15.

jééé 5 napja nem írtam:)Nincs időm....elsősorban újra előtört a szédülős korszakom,csütörtökön kezdődött és hamar el is múlt rövid volt és kímélő,most.Viszont aggasztó,hogy egyre sűrübb.mindegy túl éltem és el is felejtettem már.Még táppénzen vagyok de már nem sokáig:)

Újabban elővettem a hímzés tudományom megszállott lettem,ami jó benne hogy mindig szakítok rá időt amig öltögetek addig a seggemen ülök,tehát nem rohanok nem pörgök.Na??micsoda változás!Meg vagyok magamtól lepve.Itt az első munkám:)Kalocsai ing:)Olyan büszke vagyok magamra!!folyt.köv. a kép alatt...

kalocsai.jpg

 

Na szóval jól vagyok,szárnyalós korszakom van.Repülnék szállnék ,boldog vagyok olyan vagyok mint egy nyíló rózsa:)Ilyen ni!megmutatoooom!

zold_rozsa.jpgsmaragd rózsa.))

2012.05.23.

szégyenletes dolog de régen nem írtam,illetve csak nekem tűnik régnek mert egy hete:)elvagyok veszve kicsit.Lekötnek a dolgaim.Ma szuper napom volt élveztem minden pillanatát és siker élményekkel jöttem haza.Koordinátorokat indítok és kinevezek ,kinevezek kinevezek...építem a jövőm és a célom.A cél teljes anyagi függetlenség és egy fantasztikus út jövő tavasszal Barcelonába.Megcsinálom!!Ma kampányzárás volt és jól sikerült:))Nem is említettem még de az avon kozmetikai cégnél vagyok másodállásban vezető koordinátor.Egy 160 fős csapatot irányítok és koordinálok.Imádom ezt a melót és hálás vagyok érte.:)Pedig sosem felejtem el legelőször mikor megkerestek vele vissza utasítottam a lehetőséget...de ezek nem adták fel?látták bennem a......na mit???elszántságot kitartást??ki tudja mit!Én hittem magamban ez biztos és a mai napig hiszem és vallom itt még a csúcsra juthatok:))Ezért feláldoztam a vasárnapomat is!Megyek melózni!:)De ez most annyira feldob,a mostani alanyaimban van lendület tanulni akarnak dolgozni akarnak és fantasztikusan tudunk összedolgozni.Van a másik kategória akik leszívnak és az életerőm is elveszik,na tőlük nem feldobottan hanem hulla fáradtan vonszolom magam haza álltalában.Ma szép a világ!!!:)És én is szép vagyok!!!!:)Ámen:)

163338_304016853015076_120680488015381_705146_880920357_n.jpg

szép a világ!!!:)

 

2012.05.26

Fáj a lelkem,sajog.Érzem hónapok, hetek óta de most most valahogy túl erős túl igazi túl valós és a könnyeim csorognak az arcomon és nem bírom megállítani és nem is akarom.Timi barátnőm elköltözik,nem a szomszéd utcába nem a szomszéd megyébe hanem úgy döntöttek családilag elhagyják az országot.Tudom,hogy megfontolták átrágták és igazuk van itt boldogulni nem nagyon lehet.....de.....belehalok kicsit.Timi az én egyik részem,neki köszönhetem a pályafutásom az avonnál,ő tanított mindenre amit tudok és volt hozzám türelme kitartása.Azt hiszem nem voltam rossz tanítvány.

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 89
Tegnapi: 653
Heti: 772
Havi: 1 387
Össz.: 311 259

Látogatottság növelés
Oldal: Emlékezem IV.
Smaragd-oldala - © 2008 - 2025 - smaragd-oldala.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »