Smaragd-oldala

A nevetés Isten hangja ebben a zűrös világban.

Isten (mennyország) mindenhol és mindenben ott van. Érezni a szél lágy simogatásában.. . a gyümölcs édes zamatában, a chili lüktető csípésében, az ecet savanyúságában, a spenót keserűségében, a méz selymességében... szerelmünk bőrének forróságában, szívének ütemében, csókjának perzselésében... érezni a szerelem szépségében … gyermekünk bőrének puhaságában… érezni a jég felkavaró hidegségében… a forró égető lüktetésében... érezni a tavasz éltető újrakezdésében… a nyár buja illataiban… az ősz hűvös szelében… a tél fehér ölelésében… érezni a vízcseppek lágy cirógatásában… a napsugár meleg mosolygásában… a fűszálak csintalan csiklandozásában… a vihar vadságában… az éj mélyében… a meghitt percek csöndességében. Az élet a szépségről szól, a boldogságról, a szeretetről.

Csak mi emberek változtatjuk át ezt pokollá, a gyűlölettel, irigységgel, kapzsisággal, kéjvággyal, birtoklással.

Uram,

tudom, hogy itt állsz,

szemben állsz velem és nézel.

Tekinteted áthatol

a pórusaimon, izmaimon,

ereimen és a velőkig hatol.

Amit látsz, biztosan elszomorít.

Amit érzel, biztosan bánt.

Amit mondasz, az csupa szeretet és kegyelem.

És én elfogadom... csupán ezt tehetem.

Uram,

Te még mindig vársz rám.

Még hívsz.

Szelíd szavad egyre a fülembe cseng,

de én mégis csend...csend vagyok

és sötétség uralkodik bennem.

A szavaim hidegek és

fáj a tél, ami bennem tombol.

S viharzó, süvítő szélként

hasít belém a hiányod

Uram... Uram... Uram...

Istenem,

világmindenséget mozgató,

Mindenható Isten.

Hasítsd át villámként a távolságokat

és kőszívtipró-véső- kalapáccsal

kezdj el dolgozni bennem irgalmasan...

türelmesen... kegyelmesen...

szeretetteljesen...

Hozzon a mai nap belső békét számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké.

József Attila

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

"Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?

- Igen. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az elöző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyitson, és legalább hat pár keze legyen.

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok. "

Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.

- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.

Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
- Tud gondolkodni?
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
- Hát az meg mire jó?
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.

Finom melankóliával válaszólt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!"

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól.De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek."

"Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben; és hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a Nap a fényben és az illat a virágban. . . Hiszek a lélek halhatatlanságában, mert halhatatlan vágyakat hordozok magamban. . . "

Tégy engem békéd eszközévé

Uram,
tégy a béke eszközévé.
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van.

Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;
csak ez a fontos,
mert amikor adunk - kapunk,
amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk - új életre kelünk.

“Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.

Az Úr legyen előtted, hogy jó utat mutasson neked.
Az Úr legyen melletted, hogy karjaiba zárjon és megvédjen a veszedelmektől.
Az Úr legyen mögötted, hogy oltalmazzon a gonosz cselvetéseitől
Az Úr legyen tebenned,hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy,hogy megvédjen, ha rád rontanak.
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon
Így áldjon meg téged a jóságos Isten, ma, holnap és mindenkor.

Szeretnék valamit csinálni
Szólt a kő – ami én vagyok.
És így született meg a forrás,
A forrás, melyben fény ragyog.

– Szeretnék valamit csinálni A forrás szól – mi én vagyok. És virág borítja a földet, Mint fehér szirmú csillagok.

– Szeretnék valamit csinálni Szólt a virág – mi én vagyok. S libbenő szárnnyal szállt a lepke, Mezők álmából felcsapott.

Ki olt vágyat az emberekbe, Egyszerre cél és akarat? Szivárvány-szárny borul szemedre, Lelkedben virágszál fakad.

És arra törne mind e földön Kő, virág: véle több legyen, És ember-szívet is betöltsön Sugárzó Isten-szerelem.

 Taníts meg Uram boldognak lenni, Tiszta szívemből, könnyen szeretni. Szállván virágra, miként a lepkék, Könnyen cikázva, ahogy a fecskék. Taníts meg engem, tisztának lenni, Vissza nem nézni, előre menni! Letenni minden terhet és gondot, Látni magamban a középpontot... Taníts még nekem egyszerűséget, Hogy megláthassam mindig a szépet. Igazgyöngy legyen szellemi lényem A hamis ékszert még meg sem nézzem! Taníts meg engem nyugodtnak lenni, Útra kelőktől, szép búcsút venni. Túltenni magam, azon mi nem megy, Erősebb szenved, okosabb enged... Taníts meg engem szerelmet adni, Nem szalmalángként, parázs maradni. Embernek lenni, minden esetben, Segítő erő legyen kezemben! Taníts még engem, hogyan lehessen, Új reményt adni csüggedésemben! Mindig, mindenkor emberi szóra, Könnyet törölni, hajlani jóra. Taníts meg engem, tanító tettre, Példás jellemre, hű szeretetre. Víg mosolyt csalni bánatos arcra, Taníts meg Uram, erre a harcra!