Eső után, ha feldereng,
s tovaszállnak a fellegek,
az égen lámpást gyújt a nap,
csillogó, színes sugarak
alkotnak hét szín kupolát
alatta zöldell a világ.
Megmászhatsz hegyet, s völgyeket
Bár tisztán látod, nem leled.
Hiába nyújtod két kezed,
el csak álmodban érheted.
A szivárvány jelkép csupán,
talánya tán megoldható:
A szépség éltünkben talán,
nem mindig kézzel fogható.
Sokszor egy érzés többet ér,
- megmelengeti lelkedet,
s kárpótol téged mindenért
az odaadó szeretet...
Szivárvány
az ember szíve,
könnyek közt
születik fényre
Vörös – szerelem lángot szít,
Narancs – értelem bajra int;
Sárga – irigység táncra kér,
Zöld – remény, ha elkísér.
Kék – boldogság-madár fészkel,
Indigó – gyászfátyol lebben,
s hogyha a szív titkot rejt,
Lila-fiók, mi őrzi bent.
Szivárvány szív,
ha meghasad,
fényét feloldja
majd a nap,
hogy újra
megszülje a nyár,
egy esőkönnyes délután.
Szivárvány voltál
sokszínű játék
Tiszta szívemnek
fájó ajándék
Meleg testemnek
égető parázs
Gyönge lelkemnek
megcsaló varázs
Tekintetedben
szél volt az éden
Azzal fújtad el
belső békességem
Színekkel telítem be
Szivárvány színekkel telítem be Lelkednek végtelenjét,
S csillagokkal szórom be fölötted az eget éjjelenként.
Csodakertbe hívlak, hol hűs forrás ered,
Hol Tündérek kedvesen súgják szépséges neved.
Kulcsot adok kezedbe, hogy sugárzó Szívedet nyissa,
Hogy emlékezz, Ki voltál, s térhessél Véle vissza.
Hogy tudd, száz és száz Érték rejlik, s vár benned,
Hogy füledbe súgja mától merre menj, s mit kell tenned.
Színekkel telítem be a Világot, hova most léptél,
S a Csodák Kertjét Néked adom jutalmul, mit Szíveddel nyertél!
Légy Te a Festő, s rajzold széppé Holnapod,
Legyél Áldott, s kísérjen Védelmező Angyalod!