Smaragd-oldala

Üdvözöllek az oldalamon.“Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”

http://farkasandrea.lapunk.hu/szív/

Alkyoni Papadaki:A hold színe


Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?

- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.

- Az álmoknak is van színe? Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.

- Milyen színű az öröm?

- Fényes, kis barátom.

- És a magány?

- A magány az ibolya színét viseli.

- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.

A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.

- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?

- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.

- Na és a szerelem?

- A szerelem színe a telihold.

- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.

Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

sziv_sor.jpg


"Engem nem érdekel, hol leszel jövőre. Nem érdekel, ha őrült vagy. Csak annyit tudok, hogy veled akarok lenni. Nem értem mit csinálsz. Olyan értelmetlennek tűnik minden, olyan értelmetlennek. De amikor veled vagyok minden más. Nem tudom miért." 

sziv_sor.jpg

"Néha, megáll egy pillanatra az idő... egy-egy jelenet... úgy marad meg bennünk... mint egy kimerevített kép, elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok... semmi sem változik, aztán elmúlik a pillanat."


sziv_sor.jpg

Robesque:Szemedbe néztem

"Szemedbe néztem, s megfürödtem benne
Olyan volt tükre, mintha kristálytenger lenne
Melynek fenekén csillogó mélybarna homok
Gyémánttá tördeli a felkelő napot

Szemedbe néztem, s elmerültem benne
Olyan volt színe, mintha nyári éjjel lenne
Melynek égboltján ezüstös telihold ragyog
Mit körbetáncolnak álmos csillagok

Szemedbe néztem, s lángra gyúltam benne
Olyan volt tüze, mintha izzó láva lenne
Mi addig ég, míg csak a föld forog
Míg a mennyben dalolnak angyalok

Szemedbe néztem, s feloldódtam benne
Olyan volt fénye, mintha bűbájosság lenne
Mely árva lelkem velejéig hatott
S gyújtott szívemben heves imádatot

Szemedbe néztem, s eltévedtem benne
Olyan volt vonzása, mintha mélységes mély lenne
Mint szédítő, kábító, gyönyörű vad titok
Szemedben láttam meg: Szerelmes vagyok."

sziv_sor.jpg


Sárközy György:Nem válhatunk el

Hiába akarlak kitépni magamból,
Örök rendelés háncsa kötöz;
A lelkek kertésze lelkembe oltott,
Nemes ágat vadon fa tövihöz.

Hiába akarlak letörni szivemről,
Belémhegedtél mélységesen,
Nem vethet ki fölsebzett rostjaimból
Ezer kétségnek vihara sem.

Csak az, hogy te is élsz e szikes világban,
S hogy tudlak, s hogy szabad gondolni rád,
Leverte álmaim vackor gyümölcsét,
S elűzte a képzelet hamis madarát.

Csak az, hogy az emlékezés viaszában
Őrizhetem arcod vonalait,
Kifakasztotta szerelmem alvó lombját,
Hogy zúgva tört föl az eleven napig.

Örök életben és örök halálban
Élsz bennem és élek benned én, -
Nem válhatunk el... ó, le ne hervadj,
Drága virágom: remegő remény
sziv_sor.jpg

Mikolai Bertics Mihály:A hagyás fánál


Messze, messze bérceim honától,hol visszhang kél szikla-ajkakon,
hagyás-fának nyugtató ölében
írom hozzád üdvözlő dalom.

Messze vagy…
s én messzebb, mint a szép múlt,
melyből már csak szeretet maradt,
elszakadtunk, mint szél fújta avar,
mely rügyként még egy tőről fakadt.

Öreg fánknak álom-angyal őrzi,
a Túrháton, boldog álmait.
Feszületként áll a folyóparton,
megváltás az új tavasz, a hit.

Nagy kereszt…
s én viszem föl a hegyre.
Feszítsetek ott rá, valahol!
(Kezét mossa majd a sok Pilátus.)
Ölelem, mint vezeklő lator.

Boldog vagy…?
Ó, boldog… boldog én is!
Boldogságunk egy tőről fakadt.
Te ott kapod, a nagyvilág zajában,
én meg itt, e nagy kereszt alatt.

sziv_sor.jpg

Váci Mihály:Nélküled

Elmúlnak így estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
- szemem ki se nyitom.

Olyan nehéz így szívem,
hogy szinte földre ver;
le-lehullok, de sóhajom
utánad - felemel.

Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

sziv_sor.jpg

Ady Endre:Őrizem a szemed

Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.


szerelem_idos.jpg

József Attila  Gyöngy

Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy:
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.

Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva sziveink.

sziv_sor.jpg

József Attila:Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.


József Attila: Halálos szerelem

s ha nem volt még halálos szerelem,
azt akarom, ez halálos legyen,
értelmes kín: mert nincs értelme annak,
ha embernek üres kínjai vannak,
s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat,
én meg fogom majd ölni magamat,
nem hogy szerelmem vagy bosszúm mutassam,
de jobban fájna elsorvadni lassan,
s árnyék leszek, melytől szorongva félsz,
bíró, kitől büntetést nem remélsz:
Vigyázz! Ne hagyj meghalnom, amíg élsz!

sziv_sor.jpg

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam.
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyadnak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
 
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek.
Csak szép játék vagy, összetörlek.
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
 
Úgy kéne sírni s zúg a vérem.
Hiába minden álszemérem.
Hiába minden. Ölbe kaplak:
                    Harapj, harapj, vagy én haraplak!


csok.jpg

József Attila: Az én ajándékom

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.
 
Oly fényes az még, mint új lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummilabdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.
 
Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,
 
Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.
sziv_sor.jpg

József Attila:Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep.
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketek is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beleolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.
sziv_sor.jpg
József Attila: Óda
3.

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amig meg nem halnak.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyulnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ized, miként a barlangban a csend,
számban kihülve leng -
s a vizespoháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.
sziv_sor.jpg
Vannak olyan dolgok a Földön, amit nem lehet megmagyarázni. Csak úgy vannak. Nem tudjuk miért, vagy hogyan keletkeztek. Csak vannak. Van, hogy nem is látjuk őket, mégis érezzük azt, ha nincs. Ilyen a köztünk levő kapocs is.
Mint egy fogaskerék az órában. Bár működik nélküle az óra, de nem jól.
Vagy legyen csak egy egyszerű kávé. Cukor nélkül... Iható, de cukorral finomabb.
Mindezt összegezve szeretnék az óra lenni, amelyben Te vagy a fogaskerék, szeretném, ha én lennék a kávé, melyben Te cukorrá válva édesíted meg létezésemet.
S hogy miért van ez az egész? Csak úgy... mert szeretlek!

sziv_sor.jpg

Káli László:Aznap..

Aznap lehalkították susogásukat a lombok,
madár sem dalolt a fák között, és a fűszálak
mind rezzenéstelen álltak. És mi táncoltunk
valami sosem hallott dallamra, és akár csak
papírhajó a víz tükrén, ringott lágyan a csípőd,
és éreztem, ahogyan szíved dobolta az ütemet.
Aztán hosszan megcsókoltalak, és szemedben
láttam a Napot, s Te halkan súgtad fülembe:
Szeretlek. És bár rám rogyott az ég, mégis
könnyű voltam, és repültem, boldogan, fenn
a magasban, fel, a felhőtlen kékségben, mert
boldog voltam. Boldog, mint talán senki sem
a Világon ebben a pillanatban. Hiszen enyém
a Mindenség! Minden, mi szép, és jó, a közel
s a távol, hegy, bérc, csörgő patak, erdő, mező,
föld s az ég…! Enyém? Nem. Bár engem ölel,
engem szeret, az enyém mégsem lehet sohasem!
Mint a legszebb virág a réten… Nem enyém,
nem tie

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 107
Tegnapi: 653
Heti: 790
Havi: 1 405
Össz.: 311 277

Látogatottság növelés
Oldal: Szerelem II.
Smaragd-oldala - © 2008 - 2025 - smaragd-oldala.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat